Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Veres János: Felsőbalogi jegyzetek
Felső-Balog látképe vadászni meg pihenni járt ide (ugyan miben merült ki otthon?) elfáradhatott, amíg vé gigjárta. Visszatérek a bejárathoz és keresztben vágok át az épületen. Törmeléken, papír foszlányokon, háncson, szalmán lépkedek. Már itt is vagyok a főbejárat tornácán. A kilátás innen nagyon szép. Lelátni a tóra, mely a domb tövében fénylik s mely vala ha a kastély kertjéhez tartozott. Fák, bok rok keretezik a tavat, messzebb, lent a fa lu tetői sütkéreznek. Hattyúk úszkáltak ré gen ezen a tavon? Lehet. Nekem nem hiá nyoznak. Most a falusiak libái lepik e! a vi zet. Ellenben a kastély elhanyagolt állapota nem éppen felemelő látvány. Felmegyek az eme letre a lépcsőn, melyet hajdan az urak köszvényés lábad koptattak. Remélem, hogy nem én alattam szakad le éppen. Az erkély re nem lehet kijutni, mert az előtte lévő szoba padlóját szétbontották, néhány geren da le lóg a földszinti helyiségbe. Innen lent ről még szebb a kilátás. A 17. század végén a Koháryak építtették ezt a kastélyt. Utolsó lakói a felszabadulás előtt a magyar határvadászok voltak. Most lakhatatlan állapotban hever, de a tetőt már megjavították, így legalább az eső nem ron gálja tovább. Jelenleg a meleghegyi erdő- igazgatóság tulajdonát képezi a már állami lag védett kerttel együtt. , Ami felderíti a kastély termeit járó ide gent, az egy hír. Nemsokára megkezdődik a kastély rendbehozatala. Aggok otthona nyí lik meg e falak között. Itt, ahol még de nevérek röpködnek éjjelente, a munkából ki dőlt, rokontalan öregek pihenhetnek majd. Öreg esztergályosok, bányászok, volt urasági cselédek nézhetnek le az erkélyről a tóra» a tájra. Nyáron a madarak csevegése, télen a tó jegén korcsolyázó gyerekek vidám zsi vaja deríti majd jókedvre őket. Meg az a tudat, hogy abban a házban tölthetik öreg: napjaikat, amelyre csak messziről nézhettek fel régen. Kút, ívóvíz sohasem volt a kastély köze lében. Az uraknak két szamár hordta fel a vizet a faluból. Most kutat is fúrnak, pár lépésnyire az épülettől. A kastély mögött pincebejáratot fedezek fel. Szuroksötét folyosó végén deszkakapu állja utamat. Óriási pince kezdődik itt, amit egy ideig a szövetkezet raktárnak használt. Lent, közelről is megnézem a tavat, a szomorúfűzeket. Aztán a kert nyugati ol dalán kilépek az országúira. A töltés alatt csobog, fut a Balogpatak. MEGSZÓLAL A TÖRTÉNELEM. A patak vizében sulykoló asszonyok áll nak. A keskeny deszkahídon bátyus nénik dobognak át. Mintha olvadt arany folyna a mederben, olyan a víz, az immár magasra hágó nap sugaraitól. A volt urasági gazdasági udvar közelében leülök egy jegenye tövébe. Kókadt napra
