Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 2. szám - Turczel Lajos: A magyar iskolák problémáiról (Levél egy szülőhöz)
1955 A magyar iskolák problémáiról KEDVES BARÁTOM, leveled végtelenül nagy örömet okozott né kem. Megismertem belőle azt az élénk ér deklődést, amely a magyar szülőket a ma gyar iskolák ügye iránt eltölti, láttam és éreztem benne azt a komolyságot, amellyel a csehszlovákiai magyar dolgozók fejlődő is koláink égető problémáira néznek. Készsé gesen felelek az általad felvetett kérdésekre és tekintve, hogy leveled több szülő nevében íródott, talán nem kifogásolod, hogyha én ennek a lapnak a hasábjain nyíltan, az egész szlovákiai magyar nyilvánossághoz szólva adom meg rá a választ. Tehetem ezt annál inkább, mert én egyik problémát sem tartom .kényesnek", azaz olyannak, amelyre csak „csomagoltan“, „diplomatiku san" vagy talán úgy sem lehet felelni. Nem, kedves barátom, mi népi demokra tikus ‘államban élünk, ahol egyes népek, nemzetiségek közti viszonynak a lenini-sztá lini nemzetiségi politika elvei értelmében őszintének, nyíltnak kell lennie, és ha még minden vonatkozásban nem az, akkor mind nyájunknak közösen kell olyanná építenünk. A hallgatással és burkolással természetesen nem tudnánk ezt megvalósítani. Áz egye düli helyes és célravezető mód: a problé mák nyílt, őszinte és reális tárgyalása. AZ ELSŐ „KÉNYES“ PROBLÉMA, amelyet felvetsz, a következő: Azt mondod, hogy nem merünk nyilvánosan beszélni és írni azokról a „bűnökből“, amelyeket velünk szemben a 45—49-es évek soviniszta isko lapolitikája elkövetett. Azt írod, hogy nem olvastál még magyar tanító tollából soha és sehol ilyesmit. Nos, kedves barátom, én erre csak azt válaszolhatom, hogy nem tartjuk szükséges nek ennek a kérdésnek öncélú, összefüggés nélküli és indokolatlan hangoztatását és 9yógyíthatatlan sérelemkénti beállítását, minthogy a valóságban népi demokratikus kormányunk a múltnak ezeket a bűneit, sé relmeit régen orvosolta. Ezeknek a sérel meknek uiios-untalan való felhozása és gyű lölködő, dacos hangoztatása felesleges, hely telen és káros, és nem segíti elő, sőt nagy mértékben hátráltatja népeink nyugodt és békés együttélését, és barátságát. Éppen- úgy káros és helytelen lenne az is, ha szlovák részről használnának fel Öncélúan minden alkalmat arra, hogy felhánytorgas- sák nekünk azokat a bűnöket, amelyeket a múlt magyar rendszerei annak idején a szlovák néppel szemben elkövettek. MÁSODIK, UGYANCSAK „KÉNYES" PROB LÉMAKÉNT azt hozod fel, hogy „magyar iskoláink színvonala a jövőben sem tud megfelelő mértékben emelkedni, mert a ta nítóságunk nagy része képzettséggel nem rendelkező beemelt emberekből áll". Erre a komor kijelentésedre kissé részle tesebben szeretnék megfelelni. Letagadha tatlan tény az, hogy magyar iskoláinkon eléggé sok a kvalifikálatlan erő. Ennek oka abban rejlik, hogy amikor 1948. februárja megnyitotta a magyar iskolák kapuit, nagyon kevés volt itt nálunk a képzett erő. A nagy számban megnyíló magyar iskolákra azonban kellett a tanerő és iskolapolitikánk ezt a sürgős szükségletet a szovjet példa nyomán úgy oldotta meg, hogy az arra rátermett és hivatást érző dolgozókból toborozta az új tanítókat. Ezt a módszert használták az is kolai hatóságok a szlovák nyelvű iskolákon is, ahol — természetesen kisebb mérték ben — de szintén megvolt képzett tanerők ben a hiány. Itt is a munkásság és a dolgozó parasztság soraiból toborzott új tanítókkal pótolták a hiányt. Ezeket az új tanítókat né hány hónapos általános képzés után állították be a vezetőre váró osztályokba, iskolákba. Kétségtelen, hogy az így, megszervezett iskolákban a nevelés szíavonala nem érhette el a megkövetelt mértéket és iskoláinkban — a szlovák és magyar nyelvűekben egyaránt — voltak és vannak is még komoly fogya tékosságok. Ezeknek a kiküszöbölésére és a tanítási-nevelési színvonal állandó és fo mm február V. évfolyam 2, szám A CSEMADOK KULTÚRPOLITIKAI FOLYÓIRATA
