Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Szily Imre: Találkozás szovjet emberekkel
Az Artyekben vidáman szól a nóta Találkozás szovjet emberekkel írta: Szily Imre Ha nagy benyomás, élmény éri az embert, szeretne azonnal számot adni róla. Az első csehszlovák turistacsoport tagjaként a romániai Konstancában ez év szeptember 15-én a „Nagy Péter” fényűző kényelemmel berendezett gőz hajóra szálltam és két hetet töltöttem a Szovjetunióban. Elöljáróban meg kell mondanom, hogy aki a Szovjetunióba készül, annak fel tétlenül szüksége van arra, hogy oroszul legalább kifejezze magát, hogy kérdezni és felelni tudjon. Az elragadtatás nem pótolja a tudást. Különben csak szemé vel, kezével érintkezik a külvilággal és elesik attól, ami talán a legbecsesebb: a szovjet emberrel való őszinte beszél getéstől. A társasutazást a Čedok nemzeti vál lalat készítette elő és a Szovjetunió te rületén az Inturiszt szovjet utazási iro da rendezte. Az út felölelte a Feketé-ten- ger festői partvidékének, Ogyessza, Jal ta, Artyek, Szuhumi, Batumi és Szocsi, a legszebb szovjet üdülő-, fürdő- és ki rándulóhelyeknek megtekintését. A szo cializmus világa, a népeinkhez fűződő barátság mély élménye, a szovjet embe rek feltétlen nyíltszívűsége az, ami el sősorban megragadott. Átestünk a román útlevél vizsgálaton és a kikötőben méltóságteljesen ott ter peszkedik, vár ránk a gőzös, amely 14 napig otthonunk lesz. Bizsergő türel metlenség vesz rajtunk erőt. Csehszlo vákia nem lévén tengeri hatalom, alig tudjuk felfogni, hogy ezen a hajón, ro mán kikötőben — már szovjet világ fo gad. És amikor a közös útlevél rendje szerint rám kerül a sor és nevemet szó lítják, hogy a hajólépcsőn román terü letről — nem palástolt elérzékenyülés- sel — szovjet területre lépjek: évtizedes vágyam teljesült. Átléptem azt a határt, amely felé gondolatban már annyiszor elindultam. Az elszállásolás csak pillanatokig tart
