Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 10. szám - Milan Lajčiak: Jáva és Bali. Indoznéziai utijegyzetek
A Surabáji-i piacon (Indonézia). egy-egy madár, állat, levél vagy virág. Lát tuk az egykori fejedelmek aranytrönusait, karon, lábon, sőt orrban viselt arany- és ezüstgyürűket, faragott ékszeres-szelencé ket, nászágyakat Báli szigetéről, skalpoló késeket, háncsból font kosarakat és más használati tárgyakat, cölöpépitményeket, ha lász- és madarászhálókat, totemeket, ame lyeknek hegyét sörösüveg cserepéből csi szolták, íjakat, amelyek fáját a köréje tekert telefon-dróttal tették rugalmasabbá. Cso dálattal néztük az ősi Bráhma-templomok romjai közül ide került faragott köveket. Ezeket a dombormüvekkel dúsan ékes köve ket a hollandusok cukorgyárak és műhelyek építésére használták fel, esetleg kaviccsá zúzták és a vasúti sínek alá terítették. Jártunk a könyvtárban, ahol 600.000 köte tet őriznek — a különféle nyelvű könyvek javarésze Indonézia népeinek életéről és történetéről szól, — láttuk az ősi írásbeliség emlékét is. Itt értettük meg, hogy a három hét, amit ebben az országban tölteni fogunk, Gyorsan változik körülöttünk a táj képe. A messzeségbe vész a Jávái tenger, amely nek tükrét rózsaszínűre festi a kelő nap, előttünk hegyek és pipázó tűzhányók nőnek a magasba. Beláthatatlan cukomádüttetvé- nyek, kávé- és bambuszrengetegek között vágtat a vonat. A terraszosan egymás he- gyén-hátán tojásdad alakú tükrökként villa nó rizsföldek fölött fehértollas kócsagok ke ringenek, A síkságon iromba szürke kövek ormótlankodnak, a vulkáni kitörés ereje 5 kilométernyi távolságba köpte ki őket a tűz- okádő hegy torkából. Itt-ott cifra madár ijesztők integetnek vidáman, .tarkára pin- gált testüket fából és papirosból mester- kedték össze, de van köztük szerényebb is, amelynek bambuszszál-törzse körül csak távolról sem elég arra, hogy mélyebben megismerjük és megértsük népét. Mégis szomjasan vártuk az új benyomásokat, él ményeket.
