Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 10. szám - Egri Viktor: Színjátszó mozgalmunk küldetéséről és feladatairól
Komáromi színjátszóink, akik sok esztendei derekas munkájukkal példaadóan az élre küzdötték fel magukat, hetekig, sőt hosszú hónapokig tartó készülődés után a Gül Babát mutatták be osztatlan sikerrel. Tudomásunk szerint több tíz ezer koronát fektettek díszletekbe, ruhákba, kellékekbe. Fülek ugyancsak Gül Babával aratott nagy közönségsikert és a .befektetés ott csak körülbelül 6 000 koronával volt kevesebb, Léva a Csárdáskirálynőt játszotta sok tízezres befekte téssel, rengeteg fáradsággal, rengeteg előkészülettel és Érsekújvár a Mágnás Miskával kedveskedett közönségének, ugyancsak tízezreket áldozva díszletekre, kellékekre, partitúrára. A bajokat tetézi, hogy kisebb csoportjaink a nagyok közönségsikerén felbuz dulva ugyancsak operettet játszanak. Idén tanúi lehetünk annak, hogy Komá rom, Léva, Érsekújvár és Fülek után sorozatosan kaptunk hírt arról, hogy fa lusi csoportjaink a Gül-Baba, Csárdáskirálynő, Mágnás Miska előadásaira ké szülnek. Nagyon kétes értékű előadásokról lehet csupán, szó, hiszen a zened rész két-három szál népi zenésszel csak teljesen eltorzult képet adhat. Az a veszély fenyeget, hogy a múltban az árvalányhajas álnépszínműveken hamisan nevelt falusi nézőink ízlése teljesen kificamodik, érzelgősen kispolgárivá válik. Cso portjaink teljesen félreértik feladatukat, ha azt hiszik, hogy egy Strauss, Nedbal, Lehár, Kálmán vagy Huszika operett előadásával eleget tesznek hivatásuknak és az új kultúrá ügyét szolgálják. Nincsen semmiféle kifogásunk 'az ellen, hogy élenjáró nagyobb csoportjaink tartalmas, művészi színvonalú táncos és énekesjátékokkal, az idő szelleméhez igazított operettekkel is szórakoztassák nézőinket. Természetesen azt sem ki fogásoljuk. hogy ezt odaadással, dicséretes énektudással, nagy mókázó kedvvel, sok színnel és ötlettel végezzék. De elgondolkoztat, hogy együtteseink,tízezreket tudnak áldozni és hetekig, sok esetben hónapokig felkészülni egy operett be mutatójára, ugyanakkor, azonban — hogy vád ne érje őket, a kecske is jóllak jék és a káposzta is megmaradjon elve alapján, — félkézzel elintézik a kor szerű, mai problémáinkat érintő darabokat, alig két-három hetet, olykor még ennél is kevesebbet szánva a betanulásra és néhány száz koronát, az operettek előadására kiadott összegek ötvenedrészét áldozva a díszletekre, kellékekre. Az eredmény ezután csak az lehet, hogy amíg az operettek ragyogó külsősé gek közt, hibátlan betanulással kerülnek a nézők elé, más daraboknál rossz a szövegmondás, nem jön ki helyesen és ízesen a mondanivaló, unalom terjeng a színpadon és a rossz előadás közönyt, fáradságot kelt a nézőben. Ez az oka annak, hogy igen felelőtlenül elhangzik aztán az a kijelentés: azt játsszuk, aimit a közönség kíván, a közönség szórakozni akar, a közönség megelégelte a sok politikát a színpadon, és így tovább. Megannyi helytelen álláspont, amelyeknek elterjedéséről a hivatásukat félreismerő csoportjaink tehetnek. Komáromi színjátszóink a Légy jó mindhalálig nagysikerű és jól előkészített előadásai után a Bujócskát is játszották, nyilvánvalóan mérsékelt sikerrel csak azért, mert még félannyi fáradságot sem vettek maguknak, mint a Gül-Baba esetében. Ugyanezt a vígjátékot a losonciak többek közt Vilkén is bemutatták, tagadhatatlanul szép sikerrel, de csak félház előtt, mert a falu népe megfelelő felvilágosítás híján és az eddigi rossz kultúrpolitikai jóvoltából nem tudta, hogy mai darab is kitűnően szórakoztathat. Pozitívumként könyvelhetjük el a galántaiak Boci-boci tarka előadásait. Ga- lántán, noha szükségmegoldásként elég vékony, elég igénytelen volt a zenekí séret, igen gondosan készültek fel. A csoportban volt annyi kezdeményező kedv, hogy új rendezőre bízták a vezetést és a két főszerepre a közeli falvakból hoz ták a megfelelő színjátszót. Galántán a színjátszómozgalom ezzel túlnőtt a szűk egyleti kereteken és úgyszólván az egész község hal,adó kultúrmunkásaának ügye lett. Rimaszombati színjátszóink jó vezető kezében vannak. A Nem magánügy és a Búj ócska kitűnő előadásai itt teljesen igazolták, hogy mai tárgyú darátokkal is lehet sikert aratni. Nagymegyeren szép előadásban mutatták be a Pettyest, ugyanezt a mai tárgyú vígjátékot a kor látlak is sikerre vitték. Sajnálatos, hogy igen szórványosak ezek az egészséges kezdeményezések, jó val szórványosabbak, mint két esztendővel ezelőtt, amikor Gogol, Moliére, Szig ligeti, Csiky és Móricz nevei sűrűn szerepeltek a színlapokon. Ma, sajnos nincs tudomásunk arról, hagy magyar vagy külföldi klasszikus, orosz vagy szovjet
