Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Jaroslav Jiránek: Az új cseh zene fejlődésének tíz éve
ményeí. Jeremiáš műve fantázia, régi huszita ohorálból merít és eredetileg nonettre írta, később nagy szimfonikus zenekarra dol gozta ét. Kabeláč átütő erejű kantátáját szintéi huszita harci szeriem hatja át. A zeneszerzőik figyelme a szülőföld életének, szenvedéseinek, vágyainak és jobb jövőjébe vetett törhetetlen hitének állandóan égető, .időszerű kérdései köré összpontosul. Külö nösen Hora hazafias verseinek sugallatára írnak a zeneszerzők a szerető honi földről (Blažek, Kapr, Jeremiáš). A nemzet szenve dései a legteljesebb együttérzés és harcias tűz jegyében fogant finoman megírt kom pozícióikban jutnak kifejezésre (Axman: Sta- bat mater, Kvapil szamfánikus variációi, Ví tězslav Novák: De profundis és szonáta- gordonkahang ve rseny, Szent Venoel-tripti- chon, Vycpálek: Oseh rekviem). Több mű fordul a világ JeMisme re téhez, hogy pel lengérre állítsa a nácik egyik legszömyűbb gaztettét — Lidicét. (Martinu szimfónikus műve, Slávičky férfikara stb.) A poHtikaiiag legfejlettebb zeneszerzők hazafias érzése a nép érzésvilágában végbe menő poddtikaá fejlődéssel egyidejűleg átcsap a Szovjetunió bitlereilenes harcaiban kife jezésre jutó felszabadító szerepének fényes dicsőítésébe (Schulhoff: Szabadság, Stanislav: Vörös hadsereg, Doubrava : Stalingrad — szimfóniái, Dobiáš : Szláv hársfa férfi kara, Staliingrád kantátája stb.) A Nagy Honvédő Háború éveiben a Szov jetunió területén működött Vít Nejedlý, aki az ottani csehszlovák hadsereg-egység szov jet hadsereg oldalán harcoló művészcsoport jának parancsnokaként megalapítója lett had seregünk művész-együttesének, amelyet ké sőbb róla nevezitek el. Vít Nejedlý igen fontos szerepet töltött be az új cseh zenéért folytatott viaskodásban, A fronton harci ze nei-szavaló karokat komponált (Do boje, Při cházíme k Vám) és megvetette az újszerű ka tona dal alapját. Jóval a SZKP Központi Bizottságának a szovjet zenéről kiadott is mert határozata (1948) előtt teremtő életé- írek a szovjet földön töltött éveiben olyan müveket alkotott, amelyek helyes irányt mutatnak a csehszlovák zenei alkotásnak a szocialista realizmus útján (Vítězství bude naše, szimfónikus induló. Népi szvit, szim fonikus zenekarra, stb.) Korai halála fel mérhetetlen veszteséget jellent annál is in kább, mert a háború és a megszállás éved különben is nagy áldozatokat követeltek, (Vladimír Helfert, Jaroslav Ježek, Ervin Schulhoff, Rudolf Karel, Jaroslav Tekly, Ví tězslava Kaprálové, Pavel Haas és többen mások.) Ennek a harci és alkotó igyekezetnek tu lajdonképpeni kiosúGSosodása, koronája volt, amidőn a két legnagyobb akkor élő cseh zeneszerző: J. B. Foerster nemzeti művész (Kantátě 1945) és Vítězslav Novák nemzeti művész (Májusi-szimfónia) valóban lenyű göző műveikkel fejezték ki hódolatukat fel szabadulásunk alkalmából. Ekkor eszméltünk rá a napnál is világosabban, hogy az új cseh zenéinek alkotó módon három meg ter mékenyítő kútfőre kell mindenekelőtt tá maszkodnia: a cseh klasszikus zene smetanai hagyományára, a cseh zeneművészek háború előtti haladó, forradalmi harcaira és a je lenkori szovjet zeneművészet fényes példá jára. A szovjet hadsereg nemcsak a szabadsá got hozta meg, hanem a szovjet dalok egész kincstárát, amely immáron szerves részévé lett népiünk dalban bővelkedő gazdaságának. A szovjet zeneművészet példája kedvezően befolyásolta zenei életünket, ami a szovjet művészeknek az évről évre megrendezett és a Prágai Tavasz néven ismert nemzet közi zenei fesztiválokon való rendszeres fel lépteiben nyert kifejezést. Ám az új zenéért vívott küzdelem ma sem egyszerű. Igaz, hogy a haladószellemű zenészek minden alkotó és szervező ere jüket a * haladó realista zene győzelméért folytatott harc szolgálatába állítják, a bur- zsoá formalizmus hívei azonban határozot tan védik még a régik Mindez kitűnt a ze neszerzők és zenekritikusok I. nemzetközi kongresszusán Prágában (1947), ahol a bur- zsoá modernizmus képviselői igen nagy ön bizalommal, sőt támadólag léptek fel. 1948 februárja e tekintetben is forduló pontot jelent. Népünk februári győzelme az áruló burzsoá pucosásták felett végérvé nyesen megszilárdította népi demokrati kus rendszerünket és lehetővé tette kul tűr és benne zenei életünk eddig elképzelhetet len fejlődését. Az sem tekinthető véletlen nek, hogy kerületeinkben is ekkor élénkül meg szemmelláthatóan a zenei élet. Sor ke rül kerületi szimfónikus zenekarok és ope rák létesítésére. Hallatlanul nagy lendületet vesz a népi alkotás, különösen az ifjúság körében, ami szervezetileg a Népi Alkotás Központjának (LUT) létesítését teszi szük ségessé. 1949-ben megalakul a Csehszlovák zeneszerzők Szövetsége, mint zenei életünk nek legfőbb irányító szervezete. De február egyéb vonatkozásban is győ zelme a hafedószelleímű cseh zenészeknek. A SZKP Központi Bizottsága ismert határo zata a szovjet zenével kapcsolatban és Zsda- nov elvtárs beszéde további nagy, sőt dön tő segítség a burzsoá modernizmussal és formalizmussal szemben. A zsdanovi téte leket a zeneszerzők és kritikusok II. nem zetközi kongresszusán Prágában (1948) az egész világ haLadószellemű zenészei alapvető
