Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Ordódy Katalin: Ebből a földből nőttem
— Hihetetlen történet! — botránkozott a professzor fölálltában, — Hihetetlen ... Goncsarov még egy kérdéssel fordult a már az ajtónál élló professzorhoz: — A felesége dohányzik? A professzor csodálkozva nézett az őrnagy ra, röviden és határozottan válaszolt: — Nem dohányzott, nem dohányzik és sosem fog dohányozni. Ki nem állhatom a dohányzó nőket. —■ Tartózkodón elköszönt és távozott az irodából. — Szigorú az öreg! — jegyezte meg tré Ebből a földből nőttem Az első dalból, mely a félig feledett ködös gyermekkorban kért ajkamon helyei, melyben az első öntudatra ébredés mámorosán szép feszítő érzése és az öröm. kavargóit, forrott, — emlékezem, — a haza s anyanyelv Izerült ki győztesen. A haza és az anyanyelv szerelme szöktette az első könnyet a szemembe. Az első könnyet, — mely fájó volt és édes s vezette toliamat, hogy rímekkel ékes sorokban dicsérje szépségét hazámnak. Hortobágy, Balaton, — zengtem — és a szálak vezetlek a sok, még nem is látott tájra... — Akkor még nem ismertem igaz hazámra. Lehajtom fejem, mert sok-sok hosszú évnek kellett elmúlni, hogy végre hazaérjek. S most, hogy annyi messzi földei látott szemem, könnyes, mosolyos arcom feléd emelem szelíd, lankás, garami táj. Te vagy tanúja, miképp ért száz lázadás közt a kis pálya — ki voltam — emberré. Magaménak vallók! Ez országhoz kötnek mélységes hatalmak: ebből a földből nőttem, itt van otthonom, e föld népének lelke lelkemmel rokon. Édes megnyugvással ide hullok vissza, lerepült váltamról a vándortarisznya, képzelgések, vágyak vándortarisznyája, s csak az az egy arany van markomba zárva, mit életútra e földtől akkor kaptam, hogy az anyamellhez eWször tapadtam: egészen embernek, egészen magyarnak, én itt érzem magam emelt fővel annak. ... Szelíd garami táj, fogadd el e verset, késő vallomását hozzád-szerelmemnek. fásán Drozdov, mikor a professzor mögött bezárult az ajtó. Goncsarov azonban egy szóval sem vá laszolt. Nyugtalanság tükröződött arcán. — Drozdov elvtárs, mikorra hívta be Sza vuskin feleségét? Drozdov az órájára nézett. — Már itt is kell lennie . .. A belépő Zajceva megszakította szavát: — Kapitány eívtárs, itt van Szavuskin fe lesége. (Folytatása következik) Fordította: Fendt Pál.. ORDÓDY KATALIN.