Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - L. Szamoljov-Virin: Goncsarov őrnagy (ford. Fendt Pál)
pénzt, és megszegje a pénzbeszedés szabá lyait. — Parancsára. — Továbbá — folytatta a komiszárius, -— a tudományos-műszaki osztály útján álla píttassa meg, hogy leszerelték-e és körülbe lül mikor, a kocsi rendszámát. Ugyancsak különös, hogy senkisem figyelte meg a rend számot, márpedig biztosan volt rajta. Lehet, hogy hamis, de mindenesetre volt. — Az emberek fejüket vesztették és ... — S az őrszem miért nem jegyezte föl a rendszámot? Az is fejét vesztette? — sza kította félbe a komiszárius. — Aligha. Bizonyára ön is emlékszik még rá. Kora tavasszal két gyereket mentett meg a jégzajlás idején. — Goncsarov fe lém pillantott és hozzátette: — Hancúroz- tak a jégen, a jég beszakadt s ők a vízbe estek. — Igen, igen, — mormogta a komiszá rius, — Krilov a neve. Derék milicista! Miért volt most annyira ügyefogyott? — Tegnap kiszálltam a tett színhelyére — válaszolta Goncsarov — tessék, itt a terv rajz ... Goncsarov vigyázva egy papírlapot terege tett ki az asztalra és magyarázni kezdett: — Ez a Földsánc. Ez itt a Marx Károly- utca. Ez meg a Gorohov mellékutca. Látják, a mellékutca éles szögben elkanyarodik, s ha az utcáról nézzük, olyan mintha zsákutca lenne. Krilov lövést hallott, — Goncsarov a komiszárius asztaláról egy ceruzát vett föl és a terv egy pontjára mutatott vele, — amikor itt állt, a Bauman-park bejárata kö rül. Ez 75—100 méternyire lehet a Gorohov utcától. Mikor odafutott, a járdán egy fek vő férfialakot pillantott meg és egy teljes gázzal száguló szürke autót már az utcaka nyarban, hűtőfigura nélkül.6 „ÁHj“-t kiáltott, a kocsi után szaladt és ráíőtt. Mikor a ka nyarhoz ért, a gépkocsi már eltűnt. Késő volt már és eredménytelen lett volna az üldözés. Természetesen hiba, hogy a rendszámát nem látta. De megfigyelte, komiszárius eívtárs, mekkora sötétség volt tegnap este a vihar előtt, s aztán mintha csak ki lett volna számítva ugyancsak zuhogott... A komiszárius karosszékén hátradőlve hall gatott, tekintete hol Goncsarovra, hol meg az asztalon fekvő tervre esett. — Fejtegetései helyesek, őrnagy — szólalt meg csendesen. — A tény azonban tény marad. Bűntény történt, a milicista a közel ben volt s ahelyett, hogy üldözőbe vette vol na a gépkocsit, rálőtt, s a tettes egérutat nyert f A komiszárius hirtelen megfordult a szé kén, megnyomott egy gombot az asztali te lefonon és fölvette a kagylót — Raszkatov eivtárs? Jónapot... Az Őr lő v üggyel kapcsolatos gépkocsit megtalál- iák... Igen, igen... Ügy van... Ki vezeti a szakértő vizsgálatot? Cserpakov profesz- szor? Helyes. Keressék föl és kérjék meg, hogy telefonáljon nekem... Ott van? Nagy szerű. .. Adja át a kagylót. Jónapot Vaszilij Fedorovics. Hogy van? Pompás! Mikor je lenik meg „A bírósági ballisztika“ ? No, vég re... Igen, meg akartam kérdezni, miféle horpadás van azon a gépkocsin. Lövés okoz ta? A kődobás tehát ki van zárva? ... Ügy ám ... Vagyis nagy átütő erejű lőfegyver... Igen, a milicista „TT“ típusú fegyvert hasz nált.. Értem. Köszönöm. Minden jót. A komiszárius letette a kagylót és nyu godt hangon így szólt: — Hallották? Most már nem kételkedem. — Én is úgy vélem — jegyezte meg Gon- csarov. — De azért nagy munkára van kilátás — folytatta a komiszárius. — Lehet, hogy Drozdovnák kevés embere van. Vonjanak be valakit a városi apparátusból. A nyomozás eredményeit jelentse majd nekem ... — Parancs! — Szavuskin nős? — Igenis. — Hallgassa ki Szavuskin feleségét. Val lomása döntő fontosságú lehet. Legyen rá gondja, hogy esetleg el ne rejtse a pénzt és a fegyvert. Ez megint csak megnehezí tené a nyomozást. — Gondom lesz rá. — Van még valami mondanivalója? Goncsarov szótlanul egy fényképcsomdt adott át. A komiszárius futó pillantást vetve rájuk, kezembe nyújtotta őket A helyszínt ábrázoló fényképsorozat volt,
