Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - V. J.: Falu a hegyek mögött
Legelnek a tehenek. A háttérben: a Zsgyári-Vüla és a Holiohegy „Ne bántsátok népem, amért szegény, országa nyomorult tanya, — tévedsz — nézz szét bércein. mezején, van vize, kincse, aranya,n Nem a népé volt még akkor a kincs meg az arany, de a költő érezte, hogy az övé lesz egyszer. S övé is már a medvét, rókát, vadmacskát, kpáplyűt bújtató erdő, a rét, a domb, az ország. A falunak 1300 lakosa van. Nyáron sok itt az idegen. Három üdülőház csa logatja Őket. Á Tátra mögé bújt, hajdan szomorú faluban ma pezseg az élet. Gyakran jönnek ide néprajzi kutatók. Egy néprajzi film néhány jelenetét is a közelben forgatták. ötvenhárom éves. borostás arcú em ber. Bevezet a nekem mesebelinek tet sző faházba. A polcról rádió néz rám kajánul: alaposan megzavarta az ander- seni hangulatot. Mátyás bácsi fotelba ültet és mesél a faluról, meg magáról. Egy kicsit irigy lem, hogy ezen a csodaszép vidéken van otthon. Megmutatja a fokost, melyet ő készített. Feje sárgarézből van s virág díszeket vésett rá. A kőrisfa-nyél réz pántokkal és égetett cirádákkal ékes. Ezzel a fokossá a kezében járja a zsgyári gondok láncát Pitonyák Má tyás. ő a népi tánccsoport vezetője, ta nítója, lelke. Az orszáa eoyik leghíre sebb népi táncosa. Üjságkivágásokat mutat. Nem egyszer írtak róla a lapok. Szavát nehéz megérteni, lengyeles táj- szólással beszél. Megmutatja a népvi selethez tartozó sárgaréz melldíszt is. — Ezt is magám csináltam — mond ja. A zsgyári tánccsoport 1924-ben ala kult, egy martini etnográfus és Pitonyák — Az asszonyok szőnek, a férfiak fo kost készítenek. — mondja Pitonyák Mátyás, aki éppen fazsindelyt csinál az udvarán, hogy háza tetejét megjavítsa. Pulykák járkálnak körülötte.
