Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Jakab István: Az új iskoláért
jobb tudományos és pedagógiai dolgozók készítik el lényeges rövidítéssel és a nevelési célokat szem előtt tartva. E feladat sikeres megoldása lehetővé teszi majd, hogy sokoldalúan képzett, szilárd jellemű embereket neveljünk. Megszűnik a diákok felületes tanulása, s fokozódni fog a tananyag iránti érdeklődésük is. A párthatározat azonban rámutat arra is, hogy a tizenegyéves iskolák 9—11 osztályainak tantervét és tankönyveit már most át kell vizsgálni és szükség sze rint javításokat, rövidítéseket, vagy kihagyásokat eszközölni bennük, hogy addig is megkönnyítsük az iskolai munkát, míg az új tankönyvek és tantervek életbe lépnek. Nagy fogyatékossága volt az eddigi iskolai munkának az is, hogy nem fektet tek kellő súlyt a politechnikai nevelésre. Ennek elhanyagolása szintén a tanter vek és tankönyvek elégtelenségéből ered. A tanulókat nemcsak elméleti, hanem gyakorlati ismeretekkel is fel kell vértezni az életre. Szükséges, hogy megismer kedjenek a termelés szervezésével, s az egyes termelési ágak fontosabb mód szereivel. Ha a tanuló ismerni fogja a termelési ágak munkáját, sokkal könnyebb lesz számára a pályaválasztás, emellett a politechnikai nevelés tiszteletet, meg becsülést ébreszt benne a fizikai munka iránt. A politechnikai nevelésnek tehát nagy jelentősége van ifjúságunk nevelésében. Éppen ezért szükségesnek tartja a párthatározat, hogy az új tantervbe bevegyék az 1—5 osztály részére a' kézi munkát, a 6—8 osztály részére a laboratóriumi, iskolakerti és műhelymunkát, s a 9—11 osztályosok pedig gyakorlatokat végezzenek az ipar és földművelés ágaiban. Int azonban arra is, hogy e munkának nem szabad a többi iskolai mun ka rovására mennie. Hogy a politechnikai nevelés megvalósuljon és helyesen valósuljon meg is>- koláinkban, ehhez elsősorban a tanítóság jó felkészültsége szükséges. Ezért a jö vőben a pedagógiai iskolákban a politechnikai képzésre is súlyt helyeznek majd a tanítók képzésénél. Akik pedig már tanítanak, azoknak intézetek, szemlélte tő és segédeszközök állnak majd rendelkezésükre. E célra meg kell nyerni a szü lők, tömegszervezetek, ipari és mezőgazdasági üzemek segítségét is. Nagy szerepe van az iskolai nevelésben a nyilvános segítőmunkának is. Ez is a fizikai munka szeretetét táplálja a tanulókban. Tanulóink szép eredményeket értek el ezen a téren is. Sok helyen azonban rosszul értelmezték ezt a segítőmun kát. Egyes községekben nagyon gyakran, s főképpen olyan időben vették igény be a tanulók segítségét, amikor az a tanulás rovására ment. A hathatós iskolai nevelés megvalósításához nagyon fontos a szülőkkel való együttműködés is. Sajnos eddig még ez sem öltött kielégítő méreteket. Nagyon kevés helyen sikerült még létrehozni az aktív szülői szövetséget. A jövőben na gyobb súlyt kell tanítóinknak erre is helyezniük. Ha meglesz a kellő kapcsolat az iskola és a szülők között, könnyebb lesz a tanulók nevelési problémáinak meg oldása, javulni fog a tanulmányi előmenetel és az iskola látogatása is. Ugyanis nagyon sok szülő még ma sincs kellőképpen tudatában az iskolába járás fon tosságának. Nem törekszik arra, hogy gyermeke minél több és alaposabb isme reteket szerezzen, hanem sokszor jelentéktelen munkára otthon tartja, elfogja az iskolától. Nem törődik azzal hogy ez a tanulónak hátramaradást jelent Tanítóink feladata meggyőzni a szülőket arról, hogy a tanulás elsősorban gyer mekük, továbbá az egész társadalom érdeke. A gyermekek iskolától való elvonása lelkiismeretlenség és felelőtlenség mind gyermekükkel, mind pedig a társada lommal szemben. Az iskolai munka színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a ta nítók jó felkészültsége, alapos tudása is. Sajnos, még mindig sok a szakképzetlen tanítónk. Szlovákiában a tanítók még mintegy negyven százalékának nincs meg a képesítése arra a fokra, amelyen tanít. Ezt a hiányt pedagógiai iskoláink, fel sőbb és főiskoláink távtanulással próbálják pótolni. Éz az intézmény nagy segít séget jelent tanítóinknak is, mivel munkájuk mellett megszerezhetik képesítésü ket. Sok hallgató komolyan is veszi feladatát, szép eredményekkel vizsgázik. A hallgatók többsége azonban még helytelenül értelmezi ezt a segítséget, és nem fordít rá kellő gondot, hogy képesítését megszerezze. Arra várnak, hogy a vizs gákon elnézéssel lesznek irántuk, mert az államnak szüksége van tanítókra. Ezek tévednek. Áz államnak nemcsak tanítókra, hanem jól képzett tanítókra van szük sége. Azzal semmit sem segítünk iskolaügyünknek, ha a diplomás emberek szá mát növeljük, tudásuk pedig nem éri el a kívánt fokot.
