Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 8-9. szám - Vladimír Mináč: Bánat (ford. Havas Márta, rajzolta Lőrincz Gyula)
karral és lábujjhegyen — maga se tudta miért. Janó letörölte verejtékes homlokát. Nem a teher izzasztotta meg — Ondrejkó >köny- nyü volt, mint a madár — inkább az ijedség, amely nem hagyta el, mióta Ondrejkót meg találta az öreg Grzso kertfalának a tövében. — Hol a villany? — — Balra... nem, jobbra... — dadogta Anka; agya képtelen volt felfogni, ami kö rülötte történik. — Várj, majd én... — tette hozzá. Kezük találkozott a kapcsolónál és Gfeűr Janó érezte, hogy Ankáé remeg. A tágas szobát fény öntötte el. A sarok ban tiszta lenabrosszal letakart, két személy re térített asztal állt. — Vacsorával vártam — mondta Anka és gyámoltalanul, ólomlábon közeledett az ágy hoz. óvatosan leült a szélére, ahogy alvó gyerek mellé ülünk, ha nem akarjuk felköl- teni, és mozdulatlanul meredt a fiára, Gbűr Janó kalappal a kezében állt ott.