Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Egri Viktor: Új cseh és szlovák filmekről
A Falu a hegyek között című fűmből. Stodoliste szegény népe a fasiszta tiszt előtt. Az előtérben Adamcik Fúplava szerepében. közelíti meg a Huszt alakító Stepánek nagy ságát, sokszor inkább áldozatnak látszik, mint népvezémek. Jarmila K urán tóvá Kozi na édesanyjának szerepében már keményebb és hősibb, ugyanígy kitűnő Jaroslav Prúcfaa Matej Pribék és Miloš Nedbal Lamminger gróf szerepéiben. E. F. Burian kisérő zenéje nagy erőssége ennek a képeiben szép és tartalmában igen jelentős cseh filmnek. MINDEN FORGATÖKÖNYVÍRÖ és rende ző nagy fába vágja a fejszéjét, amikor egy regény .filmfeldolgozására vállalkozik. Hi szen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a film adja vissza az író mondaniva lóját, teremtse meg a regényből hitelesen áradó légikört s a film különleges nyelvén hozza a néző elé a regény történéseit, alak jainak jellemét és összecsapásait. Az ismertetett két cseh filmnél, a „Ján Hus“-nál és a „Kutyafejűek“-nél, amelye ket Jirásak könyvei alapján készítettek, a feldolgozás igényes feladata jórészben si kerrel járt azért, mert író és rendező gaz daságosan dolgozott a nagy anyaggal és nem bocsátkozott túlságosan a részletek megfilmesítésébe. A sikerhez nem kis mér tékben az is hozzájárult, hogy a nézők ja va ismeri a huszita kort, ismeri Ján Kozi na és társai lázadásának történetét, ahogy mi ismerjük a Jánošík legendát. A „Falu a hegyek közt“ című új szlovák film forgatókönyvének írói, Ján Mináč és Jozef Talio, valamint Andrej Lettrich ren dező már jóval nehezebb helyzetben voltak, mivel kevésbbé ismert mondanivalót kellett a film nyelvére lefordítaniok. Ha a Húsz filmről állíthatjuk, hogy min-* den magyar nézője a hallott szöveg, isme rete nélkül is jól megérti, már nem mond hatjuk ugyanazt az új szlovák filmről. Tel jes megértéséhez szinte elengedhetetlen a regény ismerete és ez ennek az egyes ré szeiben nagyerejű, kitűnően megoldott fűm nek jelentős fogyatékossága. Hézagok ma radnak, a történet nem elég folyamatos, hiányosságokat érzünk, nem kapjuk meg itt azt a nagy élményt, amelyet a regény ol vasása ad. Az eddigi két államdíjas szlovák film, „A harcnak holnap vége“ és a „Töret len föld“ kerekebb, befejezettebb és művé szibb filmalkotások, viszont az új szlovák film, mely felszabadulásunk mozgalmas esz
