Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Veres János: Röpülj páva
vek között. Mikor befejezik, egyiküktől elkérem a három kötetet, amit kivett. Tizennégy éves, lenhajú fiú. Magának Jókait visz, öccsének Illyés Gyula ver ses meséjét és Kolozsvári Grandpierre „Csodafurulya” című művét. A könyv tárosnővel úgy beszélnek, mint régi ba rátjukkal. — A könyvtárlátogatók ötven száza léka az ifjúság soraiból verbuválódik — mondja Eggenhofer Ferencné. — A gyerekekkel kétszer egy héten közös ol vasó órát tartok. Egy összejövetelen harmincan-negyvenen vannak jelen. Ol vasás után játszunk, vagy keskeny fil met vetítek nekik. A felnőttek részére is gyakran ren deznek vitaestet. Találomra kivesszük a fiókból egy munkás céduláját. Megnézzük, mit olva sott az utóbbi időben. Távol Moszkvá tól, Zivatar, Az aranycsillag lovagja, Töretlen föld, A nagy folyó, Sándor Má tyás, Háború és béke, A kőszívű em ber fiai. Egy. üzletvezető cédulájáról: Fegyvert és vitézt énekelek, Kilencedik hullám, Az ember tragédiája, Copperfield Dávid, A nagy folyó. — Kevés a könyv — hangzik a pa nasz — pedig pénz volna rá. A gyer mek- és ifjúsági irodalom termékei nem elegendők, kevés az útleírás, pedig igen keresik. Vajon hogy állunk a versekkel? A fel nőttek kevés verset olvasnak, de az if júság annál jobban kedveli a verseket. A könyvtár mellett üres terem van, ahol nemsokára megnyílik az ifjúsági olvasószoba. Ide, ahol most vagyunk, csak felnőttek fognak járni. A falon olvasásra buzdító feliratok. Diáklányok érkeznek, könyvekkel a hó nuk alatt. A könyvtár nem nagy, de gazdag. Mert a könyvtár gazdagsága nem a kö tetek számától függ, hanem attól, mi lyen könyvek vannak benne. Vezetése jó kezekben van. Eggenhofer elvtársnő nem csak e fa lak között fáradozik a kultúra ügyéért. Megmutatja a Csemadok színjátszók győzelmi trófeáit, az emlékszobrot, az emlékzászlót és a díszoklevelet. Nem kis része van ezekben a sikerekben. Min den darabban főszerepet játszik. Ezen kívül népi táncokat tanít, egyfelvonáso- sokat fordít, irodalmi esteket rendez és a helyi hiradófxin ő irányítja a magyar kultúradást. — Bírja ezt? — kérdezem. — Este sokszor nagyon fáradt vagyok. De másnap reggel még nagyobb kedv vel kezdem a munkát. Süt a nap az asztalra, a diáklányok hajára, az oklevelekre a falon és a „Rö pülj, páva”-kötetre. Két dolog kell a jó kultúrmunkához: hozzáértés és szív. De olyan szív, ami lyen az Eggenhofer Ferencné keblében dobog. Röpülj, páva s mond el ezt is mindenütt! * % * A kultúrotthon épületében van a Cse madok és a CSISZ irodája, a mozi és az átalakított, frissen festett kultúrte rem. A színpad tágas, szép függöny van előtte. Kétszázötven ember fér a néző térre. * * * A gépállomás közelében új lakóházak épülnek. A kőművesek dalolnak az áll ványon. A gépállomás műhelye és ga rázsa is csak pár éves. Sóimig számol hatnám az itt látható gépeket. Innen csak egy ugrás az állami bir tok gazdasági udvara. Éppen bükköny maggal teli zsákokat hordanak egy sze kérről fedél alá. A gulya most tért ha za. A jobb tehenek naponta 20—22 li ter tejet adnak. Van itt egy tehén, any- nyi teje van, hogy három borjú szopja. A borjak csemegét is kapnák: lenlisztet. A növendékistállóban tizennyolc fiatal bika áll. A legszebb: egy tizennyolc hó napos állat. Négyszázhatvan kilót nyom. Egyetlen idősebb bika van itt, nagyon szép példány, a Szovjetunióból kapták. Ha már itt vagyok, megnézem a ha lastavat is, a közeli volt Hámos-kertben. Ennek a tónak iszapos, szennyes vizé ben megdöglöttek a halak. A tónak új medret ástak, környékét még most is csinosítják. Pontyokat tettek a vízbe. Most van az ívás ideje. Ha megszapo rodnak, a Sajóba és a Túrócba viszik innen a halakat. Az évszázados faóriások levelei között csak nehezen talál utat a napfény. A park egyik szögletében kristályvizű for rásra lelek, fölötte mohos kövekből épült hűs barlang. A kastélyban szlovák is kola van. Udvarán diákok kosárlabdáz nak. * * * A Vidróczki manga nyája korog-morog a Mátrába. / Korog-morog a Mátrába, nem talál a gazdájára. Zöld erdőbe a csata áll, Rózsa Sándor is benne áll, a baltáját belevágta Vidróczkinak a hátába.
