Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 7. szám - Vajda József: "… S rendezni végre közös dolgainkat"
ott fekszik a földeken, a kutya sem tö rődik vele. Ha ez így van, ez valóban komoly hi ba. De már csendül is Fehér elvtársnő hangja. — Gábor bácsi, a műtrágya már nincs a földeken! A szövetkezet már eltakarí totta. Eddig is csak azért volt ott, mert olyan rossz idő volt, hogy nem lehetett a földekre szórni. — Fehér elvtársnő úgy látszik jól ismeri a falu problémá it. — Mozgay elvtárs! Levelében arról ír, hogy a Csemadok és az ifjúság ne velésével nem törődik senki és hogy kocsmáznak. Beszéljen erről. — Hát, elvtárs, nem olyan ez az if júság, mint mi voltunk. Emlékszem, ré gen május elsején milyen vidáman vo nultunk fel és azt daloltuk: „Legyen kérges annak is a tenyere, Aki miatt nincs a népnek kenyere.” — Nem éppen a kocsma ellen va gyok, de az a baj, hogy nincs hely, ahová mehetnének az emberek. Mert én úgy gondoltam, hogy vitaórákat kellene tartani, előadásokat a szövetkezeti de mokráciáról, stb. Mert ahol demokratiz mus van, ott nagyobbak az eredmények. — Mozgay elvtárs! Az ifjúság egy ré sze rendes politikai iskolán vesz részt A CSISZ és Csemadok tagok a lakosság it most épített park a faluvépén, gal együtt parkot építenek. Nemsokára kész lesz az új kultúrház. A pionírok felszabadulásunk 10. évfordulójára em lékművet emelnek. A Csemadok zene kart alakít. A CSISZ és a Csemadok tagok rendszeresen ellátogatnak: a gyű lésekre. Szövetkezeti iskola van a köz ségben, ahol rendszeresen megvitatják a mezőgazdaság problémáit. Mi ezt lát juk és halljuk Alistálon. — Későn valósul meg a parkosítás, én már egy éve mondtam. — Ennyit szól csak Mozgay elvtárs erről a sok munkáról. — Ha Mozgay elvtárs látja ezeket a hibákat, miért nem segít itt helyben? — Nem engednek, elvtárs! Pedig néz zen ide! Itt ennél az asztalnál raktuk le a szövetkezet alapjait. Itt írta alá elő ször tizenkét ember a belépési nyilatko zatot. ' Mozgay elvtárs kinyitja a fiókot, le veleket, cikkeket és dokumentumokat szed elő, melyeket ő írt, vagy kapott. A füzetek és papírok közül remegő kéz zel, mint egy ereklyét, egy vörös sza lagot húz ki. írás van rajta: „Policaj”. — Akkor volt a karomon, amikor a szovjet hadsereg katonái felszabadítot ták falunkat. Csak az az én legnagyobb bánatom, hogy nem kapcsolnak be a
