Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - Sas Andor: Cervantes (A Don Quijote megjelenésének 3500-ik évfordulója alkalmából)
Műfaji tekintetben Cervantesre kétség telenül hatottak az úgynevezett picaro- vagy csavargó-regények, amelyek a lovagi regé nyekkel ellentétben a társadalom illegálisan élő rétegéből merítik tárgyukat. Hiszen Cervantesnél Don Quijote személyében a lo vag is mint csavargó szerepel. Cervantes regényének szierkezete a lehető legiegy- szerűfcb, nem egyéb, mint beszámolás úti kalandokról. Míg a középkori lovagregény egyoldalú, mert csak a lovagokkal foglalkozik, a picaró- regény pedig az előkelő világnak visszáját mutatja be s csakis azoknak életét tárja föl, akik a társadalomban leghlulra kerültek, addig Cervantes regényében a társadalmi körkép szélesebb, mivel ő együtt mutatja be a felszínt és a süllyedtséget, az urat és a szolgát, a komoly szertartásosságot és a köznapi egyszerűséget. Picaro-elemet képez nek Cervantesnél a sűrűn előforduló vereke dések, ha nem is végzetes kimenetellel, de mindig komikummal színezett formában. En gedményt tesz az irodalmi hagyománynak Cervantes azzal, hogiy az elbeszélés fő vo nalától eltérve beiktat pásztortörténeteket, amelyek közül kiemelkedik a körülrajongott, de a rajongóinak közeledését elutasító szép és okos pasztorlánynak, Marcellának törté nete. Don Quijote nem közönséges eszelős, mert amikor nem lovallja bele magát mond vacsinált kalandokba, bölcs és tartalmas nyi latkozatok egész sorát kapjuk tőle beszél getéseiben, vitái közben. Mivel tudja, hogy a lovagi mondák hősei szerelmi bánatukban vagy csalódásukban őrjöngeneik, ő is szándéko san felkészül ilyen őrjöngésre. Sancho, a jó zan paraszt magyarázni próbálja neki, hogjy imádott hölgye, a soha nem látott Dulcinea magatartásával semmi okot nem adott arra, hogy lovagi hódolója elmeháborodásba essen. Erre Don Quijote azt feleli, hogy ő ön ként készül örjöngeni, minden különleges ok nélkül, csupán azért, hogy őrjöngésének híre eljusson Dulcíneához, s ez megtudja, milyen elragadtatással ragaszkodik hozzá lovagja, öt nem jőzanítja ki az sem szerelmi vonzalmá ból, amikor Sancho Pansa beszámol urá nak arról, hogy Dulcinea hogyan fogadta a Don Quíjotétól érkezett szerelmes leve let. „Mikor megérkeztél — kérdi Don Quijote Sanchotől — mivel foglalkozott a szépség ama királynéja? Ugye éppen gyöngyfűzésnél találtad, avagy talán arany- szálakkal valami jelvényt hímzett...? — Nem a mellett találtam biz én, — vi- szonzá Sanoho, — hanem éppen két mérő búzát rostált az udvaron ... — Amikor át akartam adni neki — felelt Sancho — éppen javában benne volt a mun kában, jó csomó szem volt a rostán, amiért is azt monda: Tegye csak oda kegyelmed a levelet arra a zsákra, mert most nem érek rá elolvasni addig, amíg ezt mind ki nem rostáltam.“ Don Quijote nem ütközik meg ezen, hanem meg van győződve arról, azért cselekedett így Dulcinea, hogy aztán majd nyugodtabban olvashassa a levelet és annál jobban örüljön neki. Utóbb megtudja, hogy a levelet bizony nem olvasta el, mert azt mondta, hogy ő sem írni, sem olvasni nem tud; hanem apró darabokra tépte s azt mondta, mással sem akarja elolvastatni, mert az ö titkait nem szeretné a faluban senkinek sem az orrára kötni." * * * A Don Quijote második része 1615-ben jelent meg. Előzőleg egy ismeretien tollfor gató az 1605-ben megjelent első1 rész foly tatását megírta és kiadta az igazi szerző' tudta nélkül. Cervantes azonban maga mu tatta meg, hogy képes tovább szőni nyomban népszerűvé vált hősének történetét. Érdekes,, hogy a regény második részében az itt sze replő személyek arról beszélnek, hogy olvas ták az első részt és ismerik Doni Quijote történetét. Megjelent Cervantestől egy novellagyűjte mény is tizenkét elbeszéléssel. Ezek között vannak lovagi és vannak népi tárgyúak. Szín műírással is tett kísérletet, a realisztikus vígjátékban és a bohózatszerű közjátékbani nagyobb sikerrel, mint a komoly, klasszikus drámában. Tehetségének nem a sűrítést és tömörítést kívánó drámai forma, hanem a részletező elbeszélésnek teret biztosító re gény és novella feleit meg. A romantikus és a polgári irodalomtörté net megpróbálta Don Quijote eszmei tar talmát az idealizmus és a materializmus szembeállításában keresni. Téves azonban ilyen kimondott allegorikus célzatot tulajdo nítani a műnek. Cervantes regényének tár sadalomtörténeti típusok bemutatása és kri tikája ad világirodalmi jelentőséget. Mivel a feudalizmus likvidálása hosszú korszako kon, évszázadokon keresztül tartott s köz ben ment végbe a rendi társadalom elörege dése és a rajta kívül álló rétegek felemel kedése, ez biztosít aktualitást napjainkig a lovagi szokásokról lemondani nem tüdő Don Quijoténak és az egyszerű dolgozók józansá gát képviselő Sancho Parisának. Don Quijote jellemzésében nemcsak a sza tíra, hanem a lovag különc viselkedésének mélyén megtalálható emberiesség méltatása is szerepel. Sancho Pansa tisztában van urá nak fel-felbillenő lelkiálapotával, de kitart mellette, mert minden félszegsége mellett is becsülni tudja kétségbe nem vonható áldozatkészségét és félszegségében is ro konszenves heroizmusát. SAS ANDOR.
