Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 6. szám - František Faltys: A reflektorok fényében
Az egyensúlyozás művészei A 3?ePikfoso!k fljfélei Ha felbukkannak az utcasarkon a varieték, és cirkuszok színes plakátjai, kinek képzele tében nem merülnének fel a valaha nyomor gó vándorkomédiások. Eszünkbe jut gyer mekkorunk, amikor falunkba megérkezett a cirkusz. Micsoda titokzatos előkészületek folytak a kis cirkuszsátor körül, míg meg szólalt az előadás kezdetét jelző csinadratta. A már nem egészen fiatal, csillogó trikóba öltözött műlovarnő agyonsanyargatott lován a szépség istennőjét jelentette a falusi fiúk szemében. És a bohóc? A szerencsétlen, mm- denki által pofozott dib-dáb bohóc, az elnyo mott kisember jelképévé vált, akit még a csoport elutazása után is sokáig utánoztunk. Hát a zsonglőrök, vagy a cirkusz kupoláján függő nyújtón elkápráztató mutatványokat végző artisták? Vágyálmaink netovábbja, ök testesítették meg a szinte természetfeletti embert. Visszafojtott lélegzettel, fiatalos oda adással figyeltük és csodáltuk e bátor és vak merő embereket. Ez a rajongás egész életün kön végigkísért. Gyakran az is megtörtént, hogy a faluba néhány batyuval sokgyermekes család érke zett és dobszóval meghívta a „nagyérdemű közönséget" az esti előadásra, „amely a ven déglőben lesz megtartva, ahol a világhírű Vasgyúró láncot tép, Donna Elvira énekel és táncol, sőt még tenyérből is jósol, a fiatal, fényes jövő előtt álló művészek pedig olyan mutatványokat* végeznek, amilyet még a vi lág nem látott." A sovány bevételből azonban a szerencsétlen vándorkomédiásoknak még a mindennapi kenyérre sem telt. Ma mintha mindez igaz se lett volna. Az első köztársaság idején bizony rosszul ment az esztrádművészek sora. A nagyobb,varieték és kabarék műsorán főleg külföldi artisták szerepeltek. A kitűnő hazai akrobatákat a plakátokon exotikus néven tüntették fel, mert egyszerű nevük nem felelt meg a vállalko zóknak a „pénztársiker“ szempontjából. Kül földön azonban artistáinkat és akrobatáinkat, amennyiben a világhírű sztárok közé dolgoz ták fel magukat, tisztelték és becsülték. Mert ilyen is volt elég nagy számban. Hiszen a cirkuszi hagyományoknak nálunk régi gyö kerei vannak. A gyermekek örökölték a haj lamot a szülőktől és kemény, szorgalmas munkával, az artistamutatványokat megkö vetelő fáradhatatlan fegyelemmel mesteri szín vonalat értek el. Előfordult, hogy az artista- családba valaki benősült, vagy pedig született tehetségét az iskolák tornatermeiben tökéle tesítette és ezzel is bővült a cirkusz- és Kötéltánc
