Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 5. szám - Romain Rolland háborús naplója
A — Fair Play — hetilap (USA) arra kért, hogy válaszoljak egy ankétra (1915. augusz tus 15) a következő kérdéssel kapcsolatban: „Mit rombolt le a nagy háború abból, ami ben ön erősen hitt?“ Válaszoltam (augusztus 29): „A háború semmit sem rombolt le abból, amiben hittem. A háború csupán még erő sebbé tette hitemet. Megerősítette 1. gyűlöletemet az uralkodó osztályok, a kormányok, a finánc oligarchia, az egyhá zak és az értelmiség úgynevezett színejava iránt, amely ebbe az értelmetlen háborúba sodorta a népeket; 2. testvéri együttérzésemet minden nem zet szenvedői iránt; 3. a népek közelgő egyesülésébe és az új, igazságosabb és emberibb társadalmi rendszer diadalába vetett hitemet.“ (X. füzet, 1915 ) AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚRÓL A háború, amelynek szmleges célja a po rosz imperializmus elfojtása, még nem ért véget és máris egy másik, sokkal hatal masabb szörny támad — a brit imperializ mus. Liloyd George, ez az új Cromweli még arra sem fordít fáradságot, hogy megőrizze a látszatot. A londoni Guild-Haiban mon dott beszédében abból az alkalomból, hogy a város díszpolgárává nevezték ki, meghirdet te az „új impériumpolitikát“, amely a ha tártalan brit birodalomból, ahol soha nem nyugszik le a nap, „erős impériumot“ te remt, amelyet imperialista védővám rend szerrel szilárdítanak, az elképzelhető leg hatalmasabb gazdasági monopóliumok ural ma alá helyeznek, „egyetlen, egységes és óriási tömbbe tömörítenék“. Azt, amiről Ce cil Rhodes és Chamberlain csak álmodni mert titokban, Lloyd George nyíltan való ra váltja a háború forgatagában, jól tudva, hogy a világ háromnegyed része, amely e bű nös háború örvényébe sodródott, — az ő ha talmában van és kénytelen ellentmondás nélkül tűrni. És mit mondjunk az Egyesült Államokról, amely az igazságosság és az elnyomott né pek szabadsága nevében lépett be a hábo rúba, de első tettével éhezésre kárhoztat ta a kis államokat, hogy semlegességük fel adására kényszerítse őket! Ez a háború kiforgatja a legjobb szándé kokat. Már előre látom, hogyan alakulnak át ezek az amerikai idealisták dühöngő „reálpolitikusokká“. (XX. füzet, 1917 tavaszán) A HÁBORÚ BACILLUSA Valamennyi nemzet közül most Amerikát fertőzte meg leginkább a háború bacillusa ... (XXIV. füzet, 1918 nyarán) A FEHÉR HÁZ TARTUFFE- JEI Az Egyesült Államok kormánya, amelynek szerénysége csak igazságérzetéhez mérhető, a New-York Herald párizsi kiadásán keresz tül táviratilag jelenti Washingtonból, hogy „az orosz forradalmárok (Kerenszkiék Ideig lenes Kormánya — a ford, megj.) teljesen megbíznak az Egyesült Államokban és az egyetlen hatalomnak tekintik, amely önzet lenül lépett be a háborúba“. Azt hiszem, ne hezen képzelhető el nagyobb szégyentelen ség és képmutatás. Nem elégszenek meg azzal, hogy eltiporják az orosz forradalmat és Oroszországot az éhség rémével arra kényszerítik, hogy elpusztíttassa magát a háborúban, amelyet nem akar; a Fehér Ház és a Wall Street e Tartuffejei még azt akarják, hogy áldozataik díszoklevelet állít sanak ki nekik hősiességükről és önzetlen ségükről ... (XXII. füzet, 1917 nyarán) „AMERIKA PARANCSOL MINDENKINEK“ A forrongó Oroszország a háború lépére megy. Kerenszkij, aki ugyanazt a szerepet játssza, mint Franciaországban, Angliában és Olaszországban a nacionalista szociál-bur- zsoák, az országot a diktatúra felé vezeti. Lenin a „Pravdában“ megállapította, hogy az orosz offenzíva az angol nagykövet, Root amerikai szenátor törekvéseinek és elsősor ban Wilson fenyegetéseinek eredménye, aki pontosan megállapította az offenzíva idő pontját is; amennyiben nem tartják be, fel mondják az Oroszország és Amerika között fennálló pénzügyi egyezményeket Most az a benyomásom, hogy mindenkinek Amerika parancsol. Kezében tartja az aranyat és a gabonát. Európának harcolnia kell vagy éhenhalnia. Hamarosan a semleges államo kat is választás elé állítják: vagy harcolnak a szövetségesek oldalán, vagy szorosabbra húzhatják a nadrágszíjat. Másképpen, mint ezzel a titkos, fenyegető nyomással nem magyarázhatom a francia parlament maga tartását, amely előbb megpróbálkozott mél tatlankodni. majd egyhangúlag a kormány és a végső győzelemig folytatandó háború mel lett szavazott. Természetes, hogy a háború pusztította, fülig eladósodott Franciaország nyomorultul elpusztul, ha Anglia és Amerika megtagadja pénzügyi támogatását. Csakhogy ezt a támogatást csakis egész vére árán hajlandók megadni neki. Ha a háború to vább folytatódik, két gálya harcához fog hasonlítani, amelyekben a leláncolt nemze tek kénytelenek kölcsönösen elpusztítani egymást — erre kényszerítik az egyiket sa ját katonai és arisztokratikus kasztja, a
