Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 1. szám - Laczkóné dr. Kiss Ibolya: Hol van eltemetve Balassi Bálint?
csontjait tartalmazó, Liptő vármegyétől ajándékozott gyönyörű u. n. „kincsesládá val“ (fekete bőrrel bevont, fémmel díszített, cirádákkal ékes középkorból származó hosz- szúkás, négyszögletű kazetta). A polgári egyének talpig feketébe öltözve, a katonai személyek díszruhában haladtak a halottas kocsi után. Hybbén a templomot zsúfolásig megtöltötte a környékbeli szlovák lakosság s a messziről érkezett érdeklődők. Nagy, papi segédlettel végzett ceremónia után Dr. Párvy szepesi püspök mondott szárnyaló be szédet, kiemelve a halott költő érdemeit mint lírikusnak, és mint hazáját védelmező hősnek... A gyászszertartás végeztével Stróbl Alajos szobrászművész felesége el énekelte gyönyörű mezzoszoprán hangján Gounod: Ave Máriáját.“ Ennyit mondott el nekem a temetésről az egykoron, hivatalból résztvevő szemtanú. Á hybbei róm. kát. egyház vezetőjétől pedig a következő felvilágosítást kaptam: „A nagy magyar költő, Balassi Bálint sírja talál tátik a szentélyben, amely gótikus stí lusban épült a 15. században. A sír helyét fekete keretes betonlap jelzi. Ugyanennek a szentélynek falában van elhelyezve az a márvány emléktábla, melyen a következő tevésett sorok olvashatók: „Gyarmathi Balassa Bálint vitéz főúr és nagy költő Esztergom vár ostrománál 1594. május 19-én megsebesült, ugyanott 1594 május 25-én meghalt, s e templomban te- mettetett el. Szerette hazáját, szerzett éne ket, dalt, harcmezőn esett el. A hazáért élt, halt E táblát Liptó vármegye közönsége állíttatta“. Egy másik márványtábla a Magyar Tud. Akadémiától a templom bejáratánál jobb felől a falban volt elhelyezve. „Ezt a táb lát“ — írja a hybbei r. k. egyház vezető je — „a belügyminiszter 1943-ban erőszak kal eltávolíttatta, miközben teljesen megsem misült“. Ezt a táblát magam is többször láttam s annakidején le is írtam a bevésett sorokat. A megsemmisített márványlapon ez ál lott: „Gyarmathi Balassa Bálint emlékére ál lítatta a Magyar Tudományos Akadémia. Lantjáról szép, gazdag és hathatós magyar nyelven dús képzeleterő, mély vallásos érzés, lángoló hazaszeretet, heves szenve délyek, nyughatatlan gondok zengtek haza- szerte.“ A költő másodszori hybbei eltemetése al kalmából egy 43 oldalnyi terjedelmű füzetkét adott ki Liptóvármégye közönsége ezzel a címmel: „Balassa Bálint emléké nek“. A brosúrát — mely első oldalon köz li a költő arcképét — emlékként osztogat ták a gyászszertartáson megjelentek kö- zött, ahol a Balassa-nemzetséget egyik ké sői leszármazott, Balassa Ferenc képviselte, aki koszorút helyezett négyszáz év óta por ladó elődjei sírjára. Az „Irodalmi Újság“ cikkírójának tájéko zatlanságát eláruló kijelentése tehát, mint ha a Szlovákiai írószövetség nem a nagy magyar költő sírját koszorúzta volna meg Hybbén, — nem fedi a valóságot. Balassi Bálint, a neki oly drága Tátra-ormok alatt, a „kegyetlenbe nőtt fák**, „csergő patakok“ és „vadvirággal borított mezőségek" mel lett, melyeken „mondhatatlan szépség le beg“, alussza örök álmát. És mi közeled jünk áhitatos kegyelettel Balassi nyughelyé hez. Lépjünk halkan, szavunkra tegyünk szordinót: ne ébreszgessük a nekünk oly drága, halhatatlan halottunkat... LACKÖNÉ dr. KISS IBOLYA. A hybbei templom. Itt van eltemetve Ba lassi Bálint
