Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 12. szám - Kende István: Az új ember - Ozsvald Árpád: Messzire mentél… - Ozsvald Árpád: Nevetséges - Ozsvald Árpád: A szájhős
Erza — Silvia Cdombové, Tyukodi — Gej- za Spisák. rülzárt Koháry grófnak, Konyek gróf nak és Piperetz bárónak most már csak a császári felmentó' seregben van re ményük, aminek közeledtét már hírül hozták nekik. Eduska siet ezt tudtára adni a kurucoknak. A kurucok nem kés lekednek, támadást indítanak Érsekúj vár ellen s elfoglalják a várost. Koháryt Csínom Palkó, Piperetz bárót pedig För geteg fogja el. Az érsekújvári győzelem után Palkó és Jankó hadnagyi rangot kap, Palkó és Eduska boldogan egy másé lesznek, a házassághoz az öreg Rosta is megadja az apai áldást. Zsuzsi és Balog kuruckapitány is boldogok, a két szerelmes szintén egymásé lesz. *** Az opera- és balettegyüttes szép elő adásban mutatta be ezt a dramaturgiá ban és zenében gazdag darabot. A kuruc hősök szabadságszeretetének erénye, Csínom Palkó és Balog szerelme, Eduska és Zsuzsi eszmei és emberi közelsége annyira vonzóvá teszik a darabot, mint ha ma játszódna le közöttünk. Ott érez zük magunkat sorsközösségben a szere püket mélységesen átélő s meggyőzően alakító színészek között. A szereplők magas színvonalú alakítása, az emberek sokoldalú ábrázolása, s a helyzetek vál tozatosságának és feszültségének megte remtése arról tanúskodik, hogy Sma zik rendező biztos kézéi nyúlt a darabhoz, és a sok tehetséggel rendelkező művész- együttes sikerre vitte ezt az igényes daljátékot. Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszer ző muzsikája a kuruckor történelmi lég körét jeleníti meg. A zene simul az ese mények hangulatához, fölcsendülnek benne a kurucköltészet máig is élő da lai, melyek a nép fiainak hősiességéről, Csínom Palkó és Csínom Jankó csele kedeteiről, Balog Ádámról, Tyukodi paj tásról s a labanc Kuczug Balázsról me sélnek. A Csínom Palkó kassai előadását a szerzők és a színház együttese egyenlő mértékben vitték sikerre. MÉSZÁROS GYULA Az új ember A harc a létért tart ma is. — A lényeg változatlan, csak a forma más! Az élet olyan, mini egy arc, Mely csupa sebhely, csupa forradás... A fának árva lombja nem virul, Ha törzsét gyilkos fejsze vérzi fel. Gyakran a jó talajba ültetett Mag se tud virággá nőni fel... Ezredévek mélyéből gonosz Erők súlyától függ a lét. Háborúk örvénylő poklai Zilálták kertjeinket szerteszét... ' De a romok üszkös halmai fölött Egyre tisztul már a vemhes ég A mindenség a boldog és szabad Új embert szülő szent lázában ég... Ozsvald Árpád három verse Messzire mentél... Messzire mentél, e kicsi város sáros utcáin túlra... Szoknyád még lebben a szélben, az őszi szélben, s a deresfejű nyírfák . eszembe hoznák újra. A lábad nyomát őrzi a mezsgye s az este, mint a bánat, feketén borül a fákra, minden kis ágra, s mióta messze mentél a fecskék is délre szálltak. Nevetséges Nevetséges nyáron a bunda, télen szalmakalap, ha hull a hó, ifjú diák, ki száraz, mogorva, mikor szívből nevetni volna jó. A szájhős A szívem melegével — mondja ő — ezer veszélyben hűen kitartok! Szószéknek használ minden utcasarkot, s hideg rázza, ha hívja az idő. KENDE ISTVÁN
