Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Szántó László: Lenin a halhatatlan tanító és vezér
burzsoázia számára ép úgy elfogad ható elméletté váljék, mint a prole tariátus számára, persze csak úgy valósulhatott meg, hogy a marxiz must ta felismerhetetlenségig eltor zították. A marxizmusból „tiszta“ elméletet igyekeztek csinálni, amely nek a „piszkos“ gyakorlathoz semmi köze, viszont a szocializmusból olyan gyakorlatot, amelynek a tudomány hoz nincs köze. A szociáldemokraták ezen a bur zsoáziának falazó álláspontjával szemben Lenin megvédte és elmélyí tette a marxi elmélet munkásosztály jellegét. Ez azt jelenti, hogy Lenin kimondottan és leplezetlenül a mun kásosztály objektív létfeltételeinek szempontjából nézte, vizsgálta és ismerte meg a világot és a munkás- osztály gyakorlatát igyekezett an nak megváltoztatására vezetni. A társadalmi élet objektív és szubjek tív tényezői tehát Lenin marxizmu sában dialektikus egységet alkot nak, aminek következtében Lenin nem szemlélődésre, nem a té nyek egyszerű, megállapítására ta nítja követőit, hanem ezenkívül ar ra is, hogy milyen osztályok érde kei és cselekedetei rejtőznek a té nyek mögött, s hogyan lehet ezeket a munkásosztálynak, s csakis neki, legyőzni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a marxizmus a munkásosztály iránt érzett szimpátián, vagy szá nalmon vagy másmilyen elfogultsá gon alapuló pártfogást jelent a mun kásság számára. A marxizmus pártállást követel azoktól, akik elfogadták és vallják, de a pártállás nem szubjektív elfogultságot jelent, hanem annak az objektív szükség- szerűségnek tudatos felismerését, hogy a kapitalista társadalomban osztályok vannak, az egyes emberek ezen osztályok valamelyikének kö telékébe tartoznak g azért szükség szerűen vagy az egyik, vagy a má sik osztály álláspontjáról értékelik és ítélik meg a társadalmi ese ményeket. A marxizmus a munkás- osztály álláspontjáról vizsgálja a társadalmat s a más osztályok né zeteivel vitázva és azok tudomány talanságát és hazug voltát bebizo- nyitva mozgósítja és megszervezi a dolgozó tömegeket s vezeti a világ megváltoztatásárá irányuló teremtő munkájukban. „A dialektikus mate rializmus tartalmában, — írja Le nin, — úgyszólván, benne van a pártállás, amely arra kötelez, hogy minden esemény értékelésénél bizo nyos társadalmi csoport álláspont jára helyezkedjünk.“ Lenin, persze, nem a világtól el fordult szobatudós módján fordítot ta ki sarkaiból a szociáldemokrata ideológusok marxizmus hamisítását és nem „tisztán“ elméleti okoskodás sal fejlesztette leninizmussá. Lenin mindenki másnál jobban tudta, hogy a legigazabb elméletnek, a marx izmusnak, nem lehet semmi értelme, ha nincs összekapcsolva a nemzet közi munkásosztály forradalmi gya korlatával, ha nem ennek a gyakor latnak és osztálytapaszta latnak az általánosítása s viszont, hogy a munkásosztály elementárisán forra dalmi gyakorlata is vak és ingadozó marad, ha az elmélet nem ad neki „szemet“, biztonságot és az esemé nyek belső összefüggésének megér téséből fakadó határozottságot. Ép pen ezért Lenin valóra váltva a gya korlat és elmélet egységének marxi elvét a nemzetközi munkásmozga lomba bekapcsolódottá n, de konkré ten, főleg az orosz forradalmi pro cesszust vizsgálva egyaránt fejlesz tette a marxizmus elméletét, vala mint gyakorlatát is. „Forradalmi el mélet nélkül nem lehet forradalmi mozgalom sem“ tanította és csele kedte Lenin. „Az élenjáró harcos szerepét csak az a párt tudja betöl teni, amelyet élenjáró elmélet vezet“ — vallotta Lenin és meg is valósí totta ezt a meggyőződését, amikor az orosz forradalomban megszervezett és felnevelt az orosz munkásosztály nak és dolgozóknak egy új típusú po litikai pártot: a kommunista (bol sevik) pártot. Ebben a pártban tes tet öltöttek a leninizmus elvei: a munkásosztály és a többi dolgozó osztályok színe-virága volt benne megszervezve és a marxizmus-leni- nizmus elmélete öntudatosította és tette vasfegyelmű kollektív vezető vé, amely péidátmutató tetteivel ön-
