Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 11. szám - Egri Viktor: Budapesti színházak
lllyés Gyula: Fáklyáiéiig. Urbán Ernő: Uborkafa gyobb és legfényesebb jelzők illethetik ezt a nagy színészi teljesítményt. A Görgeyt alakító Ungváry László is nagy művész, méltó partnere Bessenyeinek. És ugyanilyen nagy művészettel alakít Bihari egy öreg kubikost, aki elzarán dokol Turinba a 90 esztendős Kossut hoz, hogy megvigye neki a nemzet üze netét: él a népben a szabadság vágya, él benne a kossuthi szabadságeszme. Budapesti színházélményeimet meg előzte találkozásom Illyés Gyulával a magyar írók szigligeti Alkotóházában. Legújabb munkájáról, a Dózsa-drámá- járól beszélgettünk, Dózsáról, a magyar történelem legtragikusabb alakjáról, akinek kínhalála Illyés drámájában nem hangol pesszimizmusra, annyira mély és meggyőző a dráma lírája. Különösen felejthetetlen benne Anna alakja, akit teljesen a költő képzelete szült. — Dózsa ismert ceglédi beszédét fel használtam drámám harmadik felvoná sában, — mondta Illyés. — Mondani valójának egész heve ott van búcsúbe szédében. Dózsa a huszitizmus magyar- országi felkelése. Mészáros alakjában a huszitát, a honvédő háború hősét aka rom megírni. Azért mondom, hogy meg-, írni, mert mai formájában alakját nem érzem még teljesen véglegesnek és sze repét ki kell bővítenem. — Azért írtam ezt a drámát, — fe lelte Illyés további kérdésemre, — hogy megmutassam: Mohács közvetlen oka Dózsa leverése volt. Ha 1510-ben vagy 1514-ben lett volna annyi erő, amely megteremti az egységet, győze delmeskedtünk volna a török felett. Dózsát a történelem szemelte ki a ve zetés szerepére, erre is szánta tehetsé gét és ha az uralkodó osztály nem lett volna olyan hitvány, ha önző érdekei miatt nem fordult volna vele szembe, győzött volna is. — Honvédő háború nem képzelhető el az urak leverése nélkül, — folytat ja. — Az urakat le kell verni, ha a társadalmat előbbre akarjuk vinni. — Annában egy magyar Tiborcot akartam megírni. A Bánk bán Tiborca csak elkesergi a magyar jobbágy ször nyű sorsát, embertelen kiszolgáltatott ságát, Anna ott előttünk szenvedi eL — Min dolgozol most és miféle to vábbi terveid vannak? — tettem fel a kérdést —■ Mostanában Moliére vígjátékokat fordítok, mert kiderült, hogy a magyar Moliére még nem teljes. Sok régebbi fordítást újabbakkal kell felváltani. Természetesen tovább dolgozom a Dó zsán, különösen második felvonásán, aztán egy új magyar darabot szeret nék írni, mely már 1945-ben játszódik le. Témája tehát mai volna és ezzel betetőzném az előző három darabom ban mondottakat. Hisszük, ha a hazafiságnak nagy ma gyar költője az „Ozorai példa”, a „Fák lyaláng” és a „Dózsa” szerzője megírja a mát is, a magyar dráma újabb örök becsű művel gazdagodik. EGRI VIKTOR
