Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Fónagy István és Soltész Katalin: A mozgalmi nyelvről / Szeressük, ápoljuk anyanyelvünket
kitűzvén augusztus 10-ének 10 órája stb., stb.“ Móra Ferenc „Mihály folyamatbatéte- le“ c. elbeszélésében elmondja egy sze gedkörnyéki szegényparaszt esetét, aki keservesen tépelődött hetekig egy hiva talos felszólítás szövegén. Ebben az a számára félelmetesen, fenyegetően hang zó kitétel szerepelt, hogy amennyiben nem igazolja hat hét alatt magyar ál lampolgárságát, „folyamatba tétetik el lene az eljárás". Hetekig rémítette Mi hályt ez az írás. Nem ismerte a folya mat szót, és így a hasonló hangzású fo lyammal azonosította. Az urak „úgy mondják, hogy folyam vagy folyamat. Mink mög csak úgy mondjuk, hogy a víz. Ha folyamvíz, akkor Tisza“. Az írásból azt értette ki, hogy a Tiszában akarják megmértogatni. „Hogy engömet hat Hét múlva folyamatba tösznek! En gömet, aki a légynek se vétöttem so ha!“ Amikor az író megmagyarázta neki, hogy mit jelent ez a felszólítás, meg könnyebbülten sóhajt fel: „Az van ben ne? — ámult el Mihály, — így meg lő het érteni, de hát akkor mért nem így írják?" „Vállat vontam" — folytatja Móra. „Én se tudhatok mindent. Bölcs emberek csinálják a törvényeket. Hát ha azok azt tartják, hogy baj lenne ab ból, ha Átokházán is megértenék a tör vényt." Ma a törvények és a rendeletek nyel véből éppúgy ki akarjuk küszöbölni a bürokráciát, mint magából az államap parátusból. Nincsen szükségünk büro kratikus nyelvezetre, ahogyan nincsen szükségünk bürokratikus tisztviselőkre sem. Még sokkalta kevésbbé van helye a bürokráciának és a bürokratikus nyelv nek a munkásmozgalomban. A bürokra tikus stílus itt talán még sokkal ká rosabb, sokkal veszedelmesebb, mint az államapparátusban, mert szöges ellen tétben áll a mozgalom céljával; megne hezíti, meghiúsítja a nevelő- és szer vezőmunkát. Ennek ellenére a mozgal mi zsargon tele van bürokratikus for dulatokkal. Gyakran hallunk és olva sunk ilyen mondatokat, mint „minden szakszervezeti bizottság ... tegyen javas latot a ... szakszervezeti munkában jár tas kartársak személyére. Helyesebb lett volna, ha a bizottságok egyszerűen „a szakszervezeti munkában jártas kar- társakat javasolnak." Az egyik felszólaló a taggyűlésen azt javasolja, hogy „ilyen irányban tegyünk ígéretet;', azaz: „tegyünk ilyen ígére tet", „ígérjük ezt meg". Ahelyett, hogy: „A felelősség revonás kérdését elmulasz tottuk olyan súllyal felvetni, hogy az meg ne ismétlődjék", lényegesen egy szerűbb lett volna azt írni, hogy: „Nem vontuk felelősségre azokat, akik mu lasztást követtek el“. A bürokratikus nyelv különös szere tettel ragaszt felesleges nyúlványokat a mondathoz, mint: olyan értelemben, arra vonatkozólag stb. „A Kerékpár III. alap- szervének vezetősége nem veszi igény be az üzemi lapot olyan szempontból, hogy üzemi problémák tisztázásával, 'kri tikai cikkek leközlésével új munkahős tettekre mozgósítsa a Kerékpár III. dol gozóit". „Ez vezeti be a szervezettség tényét, fogalmát“, mondta valaki egy ideológiai konferencián, ahelyett, hogy: „ez visz szervezettséget (a mozgalom ba)“ vagy még egyszerűbben: „ez teszi szervezetté". „Egyedül T. J. magkészí tővel foglalkozott az alapszerv olyan ér telemben, hogy elbeszélgetett vele és a sajtófelelős feladatával bízták meg". Ha elhagyjuk ezeket a vadhajtásokat, a mondat elveszíti bürokratikus ízét, tüs tént egyszerű mondattá változik: „Egye dül T. J. magkészítővel foglalkozott az alapszervezet. Beszélgettek vele és a saj tófelelős feladatával bízták meg". Nemcsak ezek a vadhajtások jellemzik a bürokratikus stílust. A bürokratikus nyelv szívesen helyettesíti a mondatban szereplő egyszerű igét több szóbói ál ló szerkezettel. Az igei szerkezetek fon tos helyet foglalnak el az irodalmi nyelv ben is. Nem nélkülözhetnénk olyan ki fejezéseiket, mint hibát elkövetni, vere séget szenvedni, örömet szerezni stb. A mozgalmi zsargon azonban nem éri be az irodalmi nyelvben élő kifejezé sekkel, valósággal ontja az idegensze rű, papirosízű igei szerkezeteket. így pl. ahelyett, hogy „a pártszervezetek erő sen összefonódtak a közigazgatással", azt olvassuk: „országunk minden terüle tén ... nagymértékű volt a pártszerve zetek összefonódása a közigazgatással és a szövetkezetekkel". „Előfordul azonban még egy-egy pártfunkcionárius részéről is az a helytelen nézet, hogy bizonyos határt szabnak a szervezet taglétszámá nak", ahelyett, hogy: „Előfordul, hogy egy-egy pártfunkcionárius azt a hely telen nézetet vallja, hogy .. .**, vagy: „ ... egy-egy pártfunkcionárius helytele nül határt szab a szervezet taglétszámá nak“. „A jó titkári beszámoló nyomán számos hozzászólás történt“ ahelyett, hogy: „számosán szóltak hozzá". Az ilyen szerkezet nemcsak megnyújt-
