Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 10. szám - Fábry Zoltán: Emberek könyvek jegyzetek
kából, előbb meg kellett gyilkolni, Tho- mas Mannt, a világ legnagyobb élő író ját, állampolgárságától kellett gyorsan megfosztani, hogy a terep alkalmassá váljon a háború megszervezésére és megindítására. Chaplin esete törvényes amerikai változata a fasizmus tegnapi német receptjének. Csodálkozásra akkor lett volna okunk, ha ez nem következik be. A Chaplin-eset a háború jelenvalósá gát jelenti: McCarthy a fasizmus törvé nyei szerint ítélt és intézkedett. Teg nap még azt mondottuk: a fasizmus — háború! A mai axióma már így hangzik: a háború — fasizmus! A háború, az im perializmus végkorszakában csak mint fasizmus lehetséges! Mint kizárólagos ság, tekintetnélküliség. Mi az oka az egyre jobban megnyilatkozó nyugati Amerikaellenességnek? Európa öhesz- mélése. És ez a lényegéből eredő fasiz mus-irtózás ma az amerikai kizáróla gosság és tekintetnélküliség természetes következménye. A haladó Európa nem tűr fasizmust! Chaplin az amerikai dollárfasizmus száműzöttje és áldozata. A Chaplin-eset 1947 óta érlelődött. Ekkor mondotta Chaplin: „lehetséges, hogy egy nap nem kívánatos elemnek nyilvánítanák és ak kor ez csak annak lesz bizonysága, hogy Amerikában megszűnt a demokrácia”. A bizonyítás most megtörtént. Egy élet forma, amely kénytelén önmagából ki vetni azt a világgá áradt és világot job bító emberséget, melyet Chaplin jelent, — ezzel önmaga felett mondotta íci íté letét! Amerikának nincs többé Chaplin je. Chaplin európai léte és valósága, az amerikai imperializmus cáfolhatatlan elmarasztalása! Az amerikai atomnihiliz mus a barbarizmust jelenti, Chaplin en nek a katasztrófa-fasizmusnak európai ellenmérge, mulasztója. McCarthy euró pai ellenlábasát Chaplin-nek hívják! Minden azon múlik, mennyire és meny nyiben vállalja a magáénak Európa Chaplin antiimperializmusát: embervé dő, emberjavító, embererősítő humaniz musát. Chaplin egyszer könyvet írt, cí me: „Halló Európa!” volt. Lesz-e most Európának becsülete, hite és bátorsá ga, teljességben és minden nyelven magához Ölelni, igenelni és msszafelel- ni: „Halló Chaplin?!” Az európai ember Chaplin-nel a békét, a kultúrát vállal ja a hidrogénfasizmus ellen. Tegnapi könyve végsoraiban, Chaplin, Tennyson békehimmiszával üzent Európának: „Ha a jóság és béke minden ember törvénye lenne ..A békével egyenlített jóság: ez, ennyi Chaplin titka, törvénye és — veszélye. Amerika kénytelen volt meg tagadni: a háborúnak, a fasizmusnak nincs, nem lehet más felelete. Chap lin ma a háború és béke kérdésének perdöntő koronatanúja. AGYAGGALAMB-LÖVÉSZET vqU köz_ ségünkben, Stószon. Ha ezt a hírt húsz év előtt olvasta volna e sport szakértője vagy űzője: kacsának, lehe tetlenségnek vagy legalább is tévedés nek hiszi és mondja. Az agyaggalamb- lövészetnek hagyományos művelői, ver senypályái, bajnoki menetrendjei és terminusai voltak és ezek mind mesz- sze túlestek a dolgozók zsebén és ér deklődési körén. Az agyag galamb-lövé szet, akárcsak a lovaspoló, zártkörű sport volt, exkluzív mulatság, a felső tíz ezer internacionális osztályügye, arisz tokraták és hétpróbás vagy hatjegyű úriemberek kedvtelése. Voltak, akiknek ez, és ennyi volt a foglalkozásuk: szen vedély, melyre időt és pénzt pazarol hattak. Előjegyzési naptáraikban ponto san meg voltak jelölve, hol; mikor van a legközelebbi díjlövészet. Az utak mesz- szire ágaztak az olasz, francia, vagy spanyol Riviérától Egyiptomig, a pesti svábhegyi pályától Angliáig, St. Moritz és Lausanne-tól Floridáig. Tehették: gazdagok voltak, akik unalmukban még külön ruhát és Jegy vert is kreáltak e ver seny céljaira. És most íme, ugyanezt az exkluzív sportot munkások űzik és ked velik. Nincsenek külön pályáik és elő írásaik, rét, domboldal, erdőszél egyfor mán felel meg a célnak. Az agyagkorong a levegőbe repül, a puska eldördül, áll a verseny! Dolgozók szórakoznak, spor tolnak, stószi késgyári munkások. Volt, aki éjtszákai műszak után, álig kialudva jött a versenyre és nyert. Dolgozók, akik tegnap csak vadorzók lehettek, ma a legexkluzivább úri sportot űzhetik. És ez nem véletlen. A dolog a lódenköpeny- nyel, a hubertusszal kezdődött, azzal a ruhadarabbal, mely nemrég ugyancsak a jobb körök kiváltsága volt: úri vadá szatok, zsentriskedés egyik főkelléke. Ma a dolgozók mindennapi ruhadarabja, mondhatni — uniformisa. A dolgozók a javult viszonyok következtében az élet eddigi elzárt területeit árasztják el egy re jobban és egyre természetesebb igénnyel. A jólöltözöttség ma tájainkon történelemmé szélesül: mondanivalója van. A hubértusz: tömegvalóság és az agyaggálamb-lövészet e tény stílusos igazolása. Aki hubertuszt hord, az a kö vetkező lépéssel múlttá avathatja az agyaggálamb-lövészet tegnapi zártkörű osztályjellegét.
