Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Könyvismertetés. (b.b.): Móricz Zsigmond: Elbeszélések
KÖNYVISMERTETÉS Móric?: Zsigmondi Elbeszélések A magyar olvasókö zönség jól ismeri Mó ricz Zrigmond nevét és müveit- A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó kia dásában megjelent elbe széléseit bizonyára tet széssel és helyes’ö meg elégedéssel fogadta. A magyarságnak soha előtte nem akadt elbeszélője és regényírója, ki olyan mé lyen és olyan művészi ábrázolással tárta volna föl a félig feudális, félig kapitalista ország társa dalmi viszonyait, fő’eg a kizsákmányolt, koldussá tett parasztság helyzetét. A kötetben összeválogatott 45 elbeszélés is meggyőzi az olvasót, hogy olyan író művét vette kezébe, mely mindmáig aktuá’is ma radt és megérdemli a halhatatlanságot. Móricz Zsigmond mélyrelátása, hű ábrá zolása, harcos állásfoglalása, erőteljes, nagy szerű nyelve elsodorta annakidején a hiva talos irodalom hamis elképzeléseket terjesz tő, a valóságot leplező hazugságait. A „Hét krajcár” c. novellájával kezdte éles társa dalomkritikáját, mely egy szörnyűséges nyomorban élő családról szól: egy kisgyer mek édesanyjával egy egész délután hét krajcárt keres, kutat a házban, fiókban a papír alatt, öreg ruhák zsebeiben, minden féle lehetetlen he1 yen, hátha mégis csak találnak, hogy megvegyék a mosáshoz szük séges szappant. Hat krajcárt már összeszed tek, ám a hetediket sehol sem lelik, végül egy ajtójuk elé tévedt ko’dus adja nekik ajándékképpen, de az is későn jött, mert beesteledett, az üzlet zárva van, s a sür gős mosást már másnapra kell halasztani. Erről a novellájáról később Móricz Zsig mond így emlékezik meg: „Ott az élet nyomorúságának olyan mélyén jártam, hogy elszakadt a fonal, mely a közrend kötelé kéhez fűzött.” Ez a növel1 a volt a társadalmat hamis, ked vező színben ábrázó1 ó irodalommal való teljes szakítása. S a „Hét krajcár” meg jelenése polgári forradalmat sürgető irodalmi és politikai tett Ady Endre akkoriban így nyilatkozott Móricz Zsigmondié1.: „Egyedül fölér egy forrada'mi szabadcsapattal”. A „Magyarosan” című elbeszélésében egy parasztból lett, kispolgári életet é’ő tanító és egy elszegényedett nemesi csa'ádból sár- KLBKSZF.LKSLK jadzott kovács alakját rajzolta meg. A tanító elcsábítja a kovács lá nyát, a kovács el alkarja vétetni vele, veszekedés és emberhalál a vége. Ez az elbeszélés keserű szatírája a kispolgári er kölcsnek és a kallódó fo’ytonosan úri becsüle tére hivatkozó nemesi ré tegnek és éles fényt vet az ura’kodó osztályoknak a paraszti sorból kike ni’ő értelmiséggel szem ben tanúsított magatar tására. Nem értelmiséget nevelnek, hanem pökhen di, félig paraszt, fé'ig úr félét és szolgáié1 kületet, mely alka’mas tesz a népbutításra. A „Csipkés Komárommá”-bán jelemzi a hazug vallásosságba takaródzó erkölcste lenséget: „Mi lenne ha Rabb János, fiatal gencsi levita megelégé1 vén falujának laza erkölcsit, — amelyek ellen ugyan nem mint tüzes vérű kikapós fiatalembernek volt kifogása, — mi lenne abbó- ha a maga nyelvén mon daná meg, hogy: — Kedves atyámfiaí, cu darok vagytok, fajtalanok, nincs több ilyen ebhitű falu, még ezen a híg erkölcsű ma gyar glóbuson sem. De hála istennek konganak a könyvből tanuH középkori általánosságok, s a kurátor, meg a bíró, meg a falu kovácsa már utána horkolják a prédikációt...” „Csipkés Komárominé” házassága és a levita hozzá való viszonya meg mindennél élesebb képet rajzolnak a hazugságról és a módosparasztok üres fajgőgjéről. Móricz Zsigmondnak minden e'beszélése, minden mondata megdöbbentő igazmondás. Igaz, nem jut el oda, hogy felismerje & munkásosztály szerepét, mely hivatva van megdönteni a rothadó imperialista világít, nem ismeri a munkásosztály ideóógiáját, azért nemi adhat mindent átfogó képet bora társadalmáról, ám a szegény paraszti nép iránti szeretete, me'y tollát vezette és har cos áliásfogla’ása, mely minden sorát be tölti, örök irodalmi értéket jelentenek. (í>. í> > MÓKICZ ZSIGMOND
