Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Móra Ferenc: A csaló
írta: Móra Ferenc — Itt van az a bizonyos csaló Pétör? — kérdeztem a tanító úrtól — Itt — mosolyog a tanító úr. — Pé- torök fölállní. Fölugrott hat gyerek, Pétör nevezetű valamennyi. — Melyik ezek közül most már az én Péiőröm? — Ez ni — mutatott rá a tanító úr a legronyyosabbra.. — Mondd meg a ne vedet, Pétör fiam, szép értelmesen. — Deák Pétör, Mintha a magam gyerekhangja csen dült volna vissza negyven egynéhány omladék esztendő elejéről. Amúgy is formázza Pétör a magam kisiskolás ko rát. Éppen olyan tatárképű, éppen olyan fésűt nem álló bozontú, no meg éppen olyan rongyoskás. Ha összeme legszünk, lehet, hogy le is fényképez- tetem s kielégítem a képével azokat a jó lelkeket, akik ifjúkori ábrázatom után érdeklődnek. — Aztán, tudsz-e te olvasni valami szépet, Pétör? — Tudok. — No, akkor olvass! — De mit olvassak? — Hát az olvasókönyvedet. — Az ám, ha vóna. — No, kérd el a szomszédodét és nyisd föl akárhol — segíti ki a tanító úr. Pétör szót fogad s éppen arra az ol vasmányra nyit, amelyik a világhábo rúról szól. Borzasztó szép olvasmány, nyolc és kilencéves gyermekek örömé re szerkesztve. így kezdődik: — Alig pergett le ezer év az idők rokkáján, a balsors nagy megpróbálta tásnak tette ki imádott hazánkat. I. Fe renc József uralkodása alatt kitört a vészteljes és végzetterhes világháború. Pétömek tagadhatatlanul okozott némi gyötrelmet a vészteljes és végzetterhes mondat, amiből szemmelláthatóan csak az idők rokkája tetszett neki, mert azt háromszor is elölről kezdte. De azért végigküzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit beleizzadt. — No, most csukd be a könyvet -— ve zényelt a tanító űr. — El tudnád mon dani, amit olvastál, Pétör fiam. Nem Pétör ijedt meg, hanem én. Megkaptam a tanító úr karját. — Kedves barátom — uram, hiszen én sem tudnám élmondani, de még tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné a lapátra váló, hogy kívülről meg kelljen neki tanulni a saját olvasmányát. Ha nem majd mást kérdezek én ettől a hí res Pétörtől Azt mondd meg nekem, pajtás, tudod-e ki volt az az első Ferenc József? — Igenis, tudom. — Mondjad, no! — A Ferenc Jóska. — Jól van Pétör. Ugye meg van a képe otthon nálatok? — Mög. Az édesapám apja, aki vót, annak az' obsit-levelin. — Megállj, Pétör, látom, hogy ügyes gyerek vagy. Most még csak azt kér dezem tőled, hogy mért mondod Jóskát első Ferenc Józsefnek? Pétör egyet szippant és egyet nyel. Aztán még egyszer szippant, de most már nem nyel hozzá. Kivágja lelkesen, milyen elhatározásra jutott. Még pedig teljes mondatban, ahogy a pedagógiai becsület kívánja: — Azért mondom a Ferenc Jóskát első Ferenc Józsefnek, mert a legelső magyar ember a király. Pétör ezt fölszegett fejjel mondja, az orra hegyén is látszik, hogy igen meg
