Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Egri Viktor: A Karlové-Vari FilmFesztivál
Kariovy Vary, köztársaságunk világ hírű fürdőhelye idén nyáron két teljes héten át, július 10-e és 25-e között is mét a haladó világ művészi dolgozói, ne vezetesen a film dolgozói figyelmének központjában állt. Nem kevesebbről volt szó, mint határozott feleletet adni a VII. Nemzetközi Filmfesztivál óta gyakran felvetett kérdésre, vájjon valóban vál ságban van-e a filmművészet világszerte, vájjon valóban megrekedt, megállt nem csak Hollywoodban és a kapitalista or szágokban általában, hanem a haladó vi lágban, tehát nálunk is fejlődésében a legfiatalabb és legtömegjellegűbb művé szet — a film? Erre a kérdésre tavasszal Cannesban, a francia Riviéra legpompásabb fürdő helyén megtartott fesztivál részben már választ adott. Ez a válasz elmarasztalta Hollywoodot, amennyiben az olcsó szó rakoztatás eszközévé vált és az alacsony ösztönöket és szenvedélyeket felkorbá csoló filmek helyett a haladó világ al kotásait tüntette ki, amelyek életünk nagy emberi és társadalmi kérdéseire próbálnak választ adni és nevelő célza tuk mellett az igazi művészi öröm éb resztésével szórakoztatnak is. Cannesban az idén világossá vált, hogy Hollywood még a kapitalista világ fe lett sem tarthatja fenn többé egyedural mát; a haladó gondolat utat tört a nyu gati világ filmművészetében is. Ef a can- nesi seregszemle ismét bebizonyította, hogy a szovjet filmművészettől hirdetett szocialista realizmus a filmben is a mű vészi alkotás alfája és ómegája, legiga zibb módszere, hogy eszmei alapon és a valóságnak hiteles ábrázolásában, az élet igazi problémáinak feltárásában kell keresni a film új útjait. Kariovy Vary még következetesebben kihangsúlyozta azt, hogy a filmet, épp úgy, mint a drámairodaimat, csakis az élet problémáinak bátor felvetése és mély ábrázolása vezetheti ki és — ahogy a példák igazolják, ki is vezetik az emle getett válságból. Kariovy Vary bebizo nyította, hogy nem elegendő a jelene tek bravúros megjátszása, a technikai tö kély, a jellemek művészi kidolgozása, a rendezői munka magas színvonala, — az új útra, igazi művészi magaslatra nem juthat el korunk filmművészete, ha ez a technikai tökély, az érzések és jelle mek meggyőző ábrázolása nem párosul az eszmei tartalom igazságaival, egyszó val, ha a film nem nyugszik igaz és szi lárd eszmei alapokon. A júliusi seregszemle legörvendetesebb eredményét tehát abban láthatjuk, hogy a filmművészetet tagadhatatlanul be állt megrekedéséből új törekvések és új kísérletezések kivezethetik. Az olyan fil mek, mint például a fesztivál Nagy-dí jával kitüntetett „Hű barátok" című szovjet fűm, és az amerikai „Föld sója", a Munka díjával jutalmazott magyar „Életjel" vagy a Szocialista haladásért folytatott harc díjával a filmek élvona lába állított „Két hektár föld" című in diai alkotás filmszerűségükkel világosan megmutatták a kivezető utat és azt is, hogy a stagnáció megoldása nem csupán formai és műfaji kérdés, hanem a való ság helyes szemlélésétől és ábrázolásá tól függ, s elválaszthatatlan-a film esz mei mondanivalójának tisztaságától, és igazságától. A fesztivál 14 napja alatt 29 állam filmdolgozói előtt közel ötven játékfil met és száznál több rövidfilmet perget tek le összesen 205 km hosszúságban. A játékidő csaknem két teljes napnak felel meg. Ezek a statisztikai számok már egy- magukban elmondják, hogy az idei fesz tivál nagyobb volt minden eddiginél. De a küldöttek, a művészi dolgozók száma is a legnagyobb volt ezúttal. Noha ónos, szürke fellegek ülték meg a fürdőváros egét és az eső függönye ritkán szakadt meg a két hét alatt, a zászlókkal, képekkel feldíszített város ünnepi hangulatot árasztott és magában a delegátusok sürgésétől mozgalmas ha talmas Moszkva szállodában, főképpen pedig a szálloda dísztermében, „A béké ért, a nemzetek közti barátságért és az emberiség nemes törekvéseiért" jelige alatt lefolyó seregszemle színhelyén sok
