Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 8-9. szám - Bábi Tibor: Egyszerű krónika
Följegyeztetett, hogy a dobóruszkai plebanus az 1333-ik esztendőkben 24 ga rast fizetett pápai tized gyanánt. A szelíd földmíves jobbágyok ezer mérföldnyi távolságból is megérezték az idegen Róma urának hatalmát. Színről - színre ugyan sose látták, de eltartották papját, a mennyei ország földi adminisz trátorát az isten háta mögötti Ruszkán. Rossz faekével szántották a földet, erdőt irtottak, lopva halásztak, vagy vadat öl tek, s ha rájuk törtek a nemes úr dara bontjai, elszenvedték a korbácsot vagy a derest. Titokban talán arra gondoltak, hogy ükapjuk, vagy még annak az ükapja szabad ember volt. Nem fizetett adót, dézsmát, kilencedet, tizedet, se termény ben, se pénzben. Pásztorkodott, halászott, vagy vadat ölt, föltörte a földet, de ro botra senki nem hajszolta őt. Nem ér tették, hogyan, miként lett, hogy többé semmi sem övék a széles határban, csak annyit tudtak, hogy a darabont lovon ül, kardja van és nem lehet tenni sem mit ellene puszta kézzel. Eljártak hát a templomba, ahol a plebanus, bár idegen nyelven beszélt az oltárszekrényben la kozó úristennel, s bár nem értették, mégis jó volt térdre hullni és átadni magukat teljességgel a Mindentlátónak. Jó volt sírni, sóhajtozni, mert rongyosok valának, éhesek és fáradtak. Nyomorul tak lévén, úgy érezték, hogy igen nagy bűnösök. vetői, az eretnek husziták nem tisztel ték császár urokat, sem az római egy házat és az Pápa úr hadait igen meg szorongatták. Minthogy ama husziták igen vitéz katonák voltak, betörtek Fel- sőmagyarországra is. Megsarcolták a városokat és az ellen séges úri népet. Eljutottak vala egész Eperjesig. A jobbágyok penig felébred vén az ájtatos alázatosságból mindenfelé uraik ellen támadtak és a városi szegé nyek megnyitották a városok kapuit. Nem vala békesség többé azon a tájon. A husziták után a mindennemű eretne kek és jobbágybújtogatók igen elszapo rodtak, különösen a németországi Luther Márton és az istentelen Kálvin János ál tal. Az ő tanítványaik magyar nyelvre fordíták vala a bibliát, istennek szent kinyilatkoztatását és abból a jobbágyok kezdték észbe venni, hogy az embernek egymást szeretni kell, hogy adót, dézs mát, kilencedet, tizedet fizetni senki nem köteles és azt is, hogy nem szabad el tűrni a főrangú urak és papok kevély ségét isten ellen, sem az ő erőszakosko dásukat, sem fertelmes tobzódásukat, sem cifrálkodásukat. így lön, hogy a job bágyok mindenfelé az urak és papok el len' fordultak vala, de keményen meg verettek és ama kevély Verbőczi úr olyan törvényeket hozott, hogy a föld míves jobbágyokat ki kell mind irtani, de mivel úrnak és nemesnek lenni job bágy nélkül nem lehet, azért nyomorult életök meghagyatik. Ám az urak egy időben mégis jónak látták az papokkal és püspökökkel haragot tartani, protes táns hitre térni és azon ürügy alatt a papokat, püspököket sok nagy jószágától megfosztani, pap helyett pedig csak sze gény prédikátort tartani. így esett, hogy Ruszkán is a katolikus hitélet sok esz tendőre elsodortatott és a templom is a protestánsok kezére juta. Ám tudni való, hogy az urak soha, semmi hitben állha tatosak nem maradtak és hitüket jószá gokért mindenkor elcserélték. Sem a tisztességgel adózó plebanus, sem az utána következők nem sejtették, milyen békétlenség támad a népek kö zött a tudományok és kézmíves mester ségek előrehaladása következtében. IV. Károly császár őfensége az 1348-ik esz tendőben az csehországi Prága városában egyetemet alapita. Annak okáért az ma gyar diákok oda jártak tanulni és nem az messzi nyugati városokba, Párizsba, vagy Bolognába. Az csehországi Prága városában idővel megismerkedtek az eretnek Wiklef és Húsz mester tanaival. Ama Húsz mester penig úgy prédikált, hogy szidalmazta az főrangú urakat és papokat ellenük lázltván az népeket. Kö Történí volna időközben, hogy a ret tenetes és hatalmas török császár betört
