Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Bábi Tibor: Érik a vetés, érik a gyümölcs
Kecskés János kislánya Marika a uirágoskert- ben A csúzi gazdaság dolgozói üdülésen a. Csor ba-tónál kon rakott, nehéz szekerek gördülnek és autók futnak a perbetei állomás felé. Onnan meg nehéz szerelvények indulnak tovább a városokba. Látom a terített asztalokat a munkások otthonában. Mo solygó, csöppnyi gyerek ízlelgeti a leg szebb almát, s eszébe se jut az a Jam- rich bácsi, aki a gyümölcsöt küldte neki. Jamrich bácsi ugyanakkor ott jár-kel majd a féltett, szépséges fák alatt. Ő is mosolyog és a gyümölcsöt ízlelgető, sok sok apró gyermekre gondol. Gazdag, szép termést ígérnek az elkö vetkező nyarak. Aratás, cséplés után vidám ősz következik: gyümölcsszüret, szőlőszüret. A liget fái talán megszomo rodnak, de lombjuk közt este kigyúlnak olykor a fehér, piros, kék villanylán gok. Megszólal a zene, s táncra perdül nek a gondtalan, fiatal párok. ügyel az állatokra, mintha mindegyik sajátja volna. így változnak meg idővel az emberek. Ami nemrég a másoké volt, nem sze rették, mert csak nyomorúságot és el nyomást okozott. Csutora bácsi ma ma gáénak tekinti az állatokat. GYÜMÖLCSSZÜRET, SZŐLŐSZÜRET A csúzi állami gazdaság határában sok minden megterem, de legeslegjobban a gyümölcs és a szőlő. Nyolcvan hek tárnyi területen mindenféle fiatal fák lombja integet, s 37.000 szőlőtőke bont venyigét. A nyáron már 1000 termőfa gyümölcsét érleli majd a nap. Édes al ma, körte, szilva és barack illatát hordja majd a szél. Úgy hat-hét év múlva va lóságos erdő lesz a gyümölcsösből, való ságos erdő, mert több mint 11.000 fa csemetét ültettek ki. A gyümölcsfák ápolása Jamrich László gondja. Az ám; nem is gond, hanem öröm!... Képzeljétek el a széles, nagy mezőt, a nyári eget, s a dombok szelíd hajlatait, ahogy belesimulnak a kék le vegőbe. Susog, susog a szél, a fák lomb- ja-koronája. Szinte hallom a gyümölcs szedő asszonyok, lányok énekét. Az uta
