Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 7. szám - Bábi Tibor: Érik a vetés, érik a gyümölcs

rik a íeíés. érik a gyümölcs

irta:

Bábi

Tibor

TÁBLÁK A MEZŐN

Hullámzik a vetés, fák hajladoznak a

szélben. A húnyó nap alatt még egyszer

vörösre gyúlnak a háztetők és fehéren

ragyognak az épületek falai.

A csúzi állami gazdaság felől szekér

döcög a rögös úton. A lovak baktatnak,

lassan poiTOszkálnalc Előttük, lehajtó

nagy fejük körül apró legyek szálldos-

nak. A szekér elhalad a falu felé. A le

gyeket elfújja a szél. Még egyszer visz-

szatekintenek. A bakonülő ember meg

igazítja poros, fekete kalapját. Az út

most lejjebb száll. A két ló, szekér, em

ber eltűnnek szemem elől. Megállók.

Egyedül maradtam a határban a füvek

kel, fákkal, ringó, zöld vetéssel és a

messzefutó répasorokkal. Köröskörül

minden él, mozog, növekedik, érlelő

nyárba tör.

— Hol álltam így egykor. Hol néztem

így a határt, az ígéretes, dús mezőt?

Hol láttam ilyen egyszerű, gyalult fa

táblát, feketebetűs fehér táblát a földbe

ütve?

Már tudom, emlékezem. Régen, gyer

mekkoromban az uraság földjén. Alig

hogy megtanultam olvasni, már betűz

tem: „Tilos út!"

Nemcsak az út, minden tilos volt ak

koriban, tilos az étel, tilos a ruha, a já

ték, — az élet is, mert a föld, az út is

az uraságé volt.

Állok, nézem a táblát, nem is egyet,

nyolc, kilenc táblát és betűzöm a fekete

írást:

Pilc munkacsoportja: — termény: cu

korrépa, terv: 190 q, kötelezettségválla

lás: 200 q. A másik táblán: — Kmetyo

munkacsoportja: — termény: cukorré

pa, terv: 190 q, kötelezettségvállalás:

230 q.

Minden táblán fekete írás, egyszerű

betűk, egyszerű számok. Mindent értek

már, s újjongok magamban. Itt minden

tilalomfa rég tűzre került. A volt bé

resek és fiaik versenyre keltek a me

zőn.

Pócs Ida, Pócs Anna, Pócs Júlia és Jávorka Erzsébet a dohányt kapálják