Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 7. szám - Fábry Zoltán: Harmadvirágzás
lak egész 1925-ig nyúlnak vissza, az értékbeli egyenetlenség így magától adódik. Mi az ártatlanok igazsága? A rajtuk elkövetett igazságtalanság. A nyúzott, kihasznált teremtmény vádló tanúsága. Kapitalizmus és imperializ mus testi és lelki tömeggyilkolása. Em beri nyomorúságok és nyomorultságok áldozatainak vergődése. Igazukban, el gondolásaikban, eszméikben megmaka csoltak hűsége. Diáktörténetek, háborús epizódok, regék váltakoznak itt a tőkés társadalom életének mindennapjával. A diáktörténetek sajnos nélkülözik azt a rácsodálkozó naivitást, mely itt az él- . ményteljességet jelenti. A regékben van bizonyos kiérezhető erőltetettség, az írói közvetítés nem közelíti meg a népi fór* rás üdeségét. Egész más a helyzet a címadó írásnál, mely az igazságszol gáltatás igazságának szembeszökő, meg rázó erejű mondája. Itt Egri mester munkáját kell csodálnunk, mely a népi bölcsesség hiánytalan igazságérzetét, gvöngykicsiklandozó képességét páro sítja az intellektuális csiszolás művé szetével. A kötet befejező ciklusa az ár tatlanok igazságának mai kiteljesedését és holnapját tudatosítja. Komáromi jegyzetei (Hajóépítők) az élménygyűj tés hogyanját és mikéntjét példázhat ják fiatal íróink okulására. Legszebb novellája ízelítőt ad a soronkövetkező Márton-kötetből: Márton partizánkodá sának epizódját vetíti elénk Egri adek- vát megjelenítő művészettel. Egri mun káját összegezzen igazat kell adnunk annak a megállapításnak, amely e kötet belső címlapján így hangzik: Kétségte len, hogy munkásságával lényegesen hozzájárult az új szocialista magyar iro dalom megteremtéséhez és ahhoz, hogy a felszabadult irodalom a szocialista realizmus felé fejlődjön. Egri Viktor működése az új elindu lással, a jelennel való teljes azonosu lás jegyében áll és az elején szinte tel jes kizárólagossággal az ő művei jelen tik ezt az irodalmat; írói kiteljesedéssé azonban csak akkor érik műve, amikor mondanivalóját a múlt és a jövő töret len folyamatosságára: a fentebb emlí tett előre és visszafutó vonal hitelére, teljességére állítja be. Ez a szlovákiai teljesség, mely megszakíthatatlan állan dóságában 1918-tól máig tart, csak egé szében felölelve adhat hitelesen számot tegnapunkról és holnapunkról és csak így lehet az az alap, amelyen tovább lehet építeni. Egri, aki kizárólagosan és majdnem egyedül a máról ’és a mának beszélt, az író ösztönös megérzésével, Mártonjában kiterjeszti funkcióját e töretlen egészre, hogy így „valljon ön magáról, nemzedékéről és beszéljen arról az útról, mely elvezette a mához.” Az írónak ezt a lépést „meg kell ten nie”, makacsolja meg magát, mert „tör téneti háttér” nélkül a jelen eredményei éles körvonalak nélkül elmosódnak. Egri ezt a nélkülözhetetlen történeti hátteret, Mártonjában, a fiatalságnak ajánlja, „amely eddig kevés irodalmat kapott a mi múltúnkból”. III. A szlovákiai magyar valóság 1918-tól máig érő egység. Az író akárhol ragad ja meg: tanúsága és tanulsága realitás és így — aktualitás.- Szabó Béla, az el ső korszak minden ‘ sablontól elütő köl tője, akinek a lírai realizmus két tüne ményes,•• feledhetetlen sorát köszönhet jük —- „álmom: kenyér meg tej kopog az ablakon” ... „.Egyszer kenyérnek ál modtam a nyelvemet, megettem” — 1951-ben megjelent novellás könyvében („Az első ajándék”) tudatosabban és érettebben variálja éhség-élményeit. Könyve az éhezésnek, a munkanélküli ségnek vagy a fillérért való robotolás nak, a rúgásoknak, és megaláztatások nak lázító felmutatása. „Tudják-e, mi lyen a fűtetlen, bútorozatlan szoba? ... Olyan mint egy éhes gyomor.” Akik így élik az életet, azokhoz „évtizedeken át a világ dolgai csak használtan és kopottan kerültek”. Multbamerülés ez, vissza a gyermekkorig: „Mint a búvár bukom a mély víz alá, de ahelyett, hogy Igazgyöngyöket hoznék a napvilágra, nyálas és piszkos kagylókkal van tele a kezem. íme ez lettem én, hála az im perialisták kegyetlen ostorcsapásai nak ... holott úgy mondják, valaha én is voltam ártatlan gyermek és moso lyogni tudtam, mint a festett képeken ragyogó szőke angyalok, de „ ... és most jön a döntő „de”, mely a mába vezet: „tisztára csak akkor moshatom maga mat, ha szívvel-lélekkel a szocializmus hoz csatlakozom és vállalom magamra mindazt, amit építőmunkája megköve tel tőlem.” Az író mondanivalója hir telen elszürkült, mert az átváltást, a célkitűzést nem a maga módján szöve- gezte meg. A fogadkozás sablonos gram- mofonlemezt perget és ezzel elüti a ha tást. Elbeszéléseinek ez az egyetlen fo gyatékossága: ez a hirtelen mohó át kapcsolás a mára, az iskolás tanulság vonás, amit írónak sohse szabad meg tenni, mert a tanulságvonásnak, a kö vetkeztetésnek önmagától és önmagából a műből kell az olvasóra átugrani. Ahol ez a belülről induló hatás elmarad, ott
