Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 6. szám - Fellegi István: Népművészeti Együttes bemutatkozásához
A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR írta: Fellegi István 1 Április 25-én avattuk a bratislavai Nemzeti Színházban a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest, vagy rövidített névhasználattal: a NÉPES-t. Már jóelőre híre ment, hogy az első be mutatkozást a NÉPES vezetősége ápri lisra tervezi és fővárosunk közönségé nek élénk érdeklődését bizonyította az, hogy jóval a meghirdetett bemutatkozás előtt, minden jegy elkelt. / Három órán át mindinkább felszaba duló érzésekkel fogadtuk a derűs ha tást, amely a színpadon lüktető táncból, dalból, színpompából áradt felénk. /Nem az énekkar vagy a táncosok technikai tökélye, vagy a rendezés és a koreo gráfia hibátlansága volt az, ami magával ragadott. Ezekben és még más sok kér désben is a NÉPES még nagy fejlődés előtt áll, amelyet egy szívós és rendsze res, célratörő munka fog meghozni. Más volt az, amit mindenki megérezhetett és ami — azt hisszük — mindenkit meg kapott. Ami magával ragadott, az az a fiatalos lelkesedés és lendület volt, me lyet az együttes tagjai már hazulról, fa luról, városból hoztak magukkal az együttesbe, mai életünk lüktető lendü lete. És ki más lehetne hivatottabb arra, hogy mai életünk lendületének a maga sajátos lelkesedésével adjon kifejezést gyárban, mezőn éppúgy, mint népművé szeti alkotásokban, ha nem a fiatalság. A virtuozitás, a technikai tökély leköt heti ugyan a figyelmet és gyönyörköd tethet is, de még kevés ahhoz, hogy magával ragadjon, ha nem párosul a művészi átéléssel. Éreztük, hogy az első bemutató boldog ünnepi lázzal magával ragadott minden szereplőt, őszintén át élték hát mindazt, amit nekünk dalban és táncban nyújtottak, s ebben van si kerük tulajdonképpeni titka. Meggyőz tek minket, őrizzék meg magukban és ápolják, táplálják tovább az alkotás boldog lázát, dolgozzanak és alkossanak mindig, szűzfellépésük bensőséges ün nepi légkörében, harcoljanak az elszür- kítő megszokottság és az ártalmas „mes terség-szellem“ ellen s akkor biztosak vagyunk, hogy mindig magasabbra fog nak lépni a művészi sikerek felfelé ve zető lépcsőjén. Elhangzik az Internacionálé, és vége a bemutatónak. A Nemzeti Színház elő csarnokában újra összetalálkozunk is merősök, szlovákok és magyarok. Sie tünk ugyan, mert holnap munkanap van, de azért mindenki szakít magának annyi időt, hogy jóérzésből fakadó mo sollyal bizonyítsuk kölcsönösen egymás nak megelégedésünket és kikérjük egy más véleményét arról, hol látjuk a javí tásra váró hibákat. Jómagámat az a szerencsés véletlen ért, hogy a kifelé áramló tömegben a prágai Színművészeti Akadémia rektora, A. M. Brousil mellé sodródtam, akivel együtt léptünk ki a Nemzeti Színház előterére, a még mindig, langyos tavaszi éjtszaká- ba. A küszöbön túl szétlazuló tömegben ösztönösen körültekintve, vájjon ki lép ked mellettünk, észrevettük és öröm mel üdvözöltük egymást. A szerencse csak ebben a véletlen találkozásban volt, mert nem is sejthettem, hogy Brou sil rektor Bratislavában tartózkodik. Az viszont, hogy megtekintette a bemutatót, semmiképpen sem véletlen, mert — ahogyan későbbi beszélgetésünk során kitűnt — gyakori szlovákiai látogatásai munkatervébe előre felvette a NÉPES bemutatkozójának megtekintését, épp - úgy, mint ahogy nem restelte a múlt évi nyár elején a fáradságot ahhoz, hogy viharos időben Prágából egyenesen Kassára repüljön csakis azért, hogy há rom napon át megtekintse az akkor Kassán fellépő Magyar Területi Színház színrekerülő három darabját és hogy észrevételeit minden előadás után egy, a késő éjtszakába nyúló termékeny vitá ban beszélje meg a szereplőkkel és a rendezővel. Nehogy újra kelljen ismételnem — Brousil rektor szavaira való hivatko zással — azt a jót, amit bevezetőben mondottam, ezért előre bocsátom, hogy a komoly siker kihangsúlyozása a be vezetőben, egyezik az ő véleményével. Ami azonban minket elsősorban kell, hogy érdekeljen, az a hiányok és gyen ge oldalak boncolása Brousil rektor hi vatott bírálata alapján. Vegyük elsőnek a műsor összeállítá sának kérdését. Nyilvánvaló, hogy min den népi együttes küldetése az, hogy a népi alkotás haladó elemeit egyrészt
