Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 5. szám - Bábi Tibor: Faluról-falura a Zobor alján
Irta: Bábi Tibor Szokások Zsérén, Gímesen, Egerszegert, vagy egye bütt, a zóboráljai falvakban csaknem mind egyformák a szokások. Farsang táján a legények nyársat metsze nek, s házról házra járnak, megveregetve az ablakot s az ajtóküszőböt és énekéinek. Sárdú, sárdú, kozz meleget! Micsoda meleget? Nyári meleget. Haj, székecske, székecske, szőlőhegyen dombocska, a menyhei lányok mind a vízbe fúlták, valahány egy ürgelyuk, pocüyuk, annyi verem búzájuk legyen kendteknek. Mikor elénekelték a jókívánságot, a gazd asszonyák egy-egy szélet szalonnát tűznék a meghegyezett nyársra. Ha egy-egy lány kisurran az udvarra, a legények közrefog ják, újra énekelnek, s táncrákapják a lányt. Manapság már csak a tizenkét-tizennégy éves gyerekek sárdúznák. Nem táncolnak a leányokkal, de a gazdaasszonyok még min dig szalonnát tűznek a meghegyezett nyár sakra. Virágvasámapkor a nagylányok félöltöz ködnek legszebb ruhájukba. Mintás szép ing- vállat vesznek, varottas piros sélyembujkát és lengő fodros szoknyát. Egy fűzfaágat feldíszítenek tarka szalagokkal, fölsorákoz- nak, körüljárják a falut s énekelnek. Kivittük a fűzfavesszőt, majd behozzuk a hajkötőt, haj, viüő, villő! Ha nem tojik a kakas, egye meg a farkas, kivittük a fűzfavesszőt. Kié, kié ez a ház? Egy gazda emberé, benne van egy vetett ágy, —mellette egy ringó bölcső, haj, viüő, vülő! A lányok kosarat visznek karjukon, Megállnak egy-egy porta előtt s addig éne kelnek, míg a kosarak meg nem télnek to jással. A tavasz elkállódott értelmű pogány ün nepe a vülőzés. A tojásszedés még arra jó, hogy husvétkor legyen mivel viszonozniok a locsolást a legényeknek.
