Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Jankovich Imre: Népi kerámia Nyugat Szlovákiában
ni. A széles tányérok, fonott lábakon álló tálak, öblös korsók, — hengeralakú nyakkal jellemzik ezt az időszakot. A díszítést főleg stilizált virágminták, a megrendelők cí merei, évszám képezik, általában négy szín ben, melyek a kék, zöld, sárga és lila. A XVII. század közepén azonban már a habánok lassan hozzáidomulnak új környe zetükhöz és művészi megnyilvánulásaikban is mindjobban érezni a helyi népi ízlés és ornamentika befolyását. A kancsók egy másfölötti csíkokkal való díszítési módjában például a népi hímzések és szőttesek hatását lehet érezni. A figurális díszítésnél megje lennek a környékbeli lakosság jellegzetes alakjai, főleg a földművestípusok munka közben, a vidék állatvilágának stilizált képei (őz, szarvas, nyúl, róka) szintén bővítik a habán kerámia díszítési formavilágát. A habán művészet elnépiesedését két ok is magyarázza. Először is a XVII. század zilált háborús viszonyai — a török betöré sek, Thököly felkelése megbontották a ha bánok zárt társadalmi rendszerét, megszűnt a közös gazdálkodás, a vagyonközösség. Et től az időtől kezdve megindul a habánok asszimilálódása. A habán műhelyekben mind gyakrabban dolgoznak helybeli fazekasok is; házasságokat az őslakosok és a habánok kö zött egyre gyakrabban kötöttek. Mindennek következtében a népi szellem mind aktívab ban érvényesül az alkotó folyamatban. A kerámia éLnépiesedésének másik oka pedig az, hogy a keramikusok már csupa üzleti érdekből is kénytelenek voltak figyelem mel kísérni a népi ízlést. Ez a változás azon ban nem csupán a díszítő elemeknél érvé nyesül, de az új ornamentika új formákat is követel. Eltűnnek az eddig készített rene szánsz és barokk vázák és helyüket a népi kancsók, csuprok, köcsögök változatos for mái váltják föl. A törökökkel való kapcsolatok szintén nyomot hagytak a habán és ezen keresztül a későbbi nyugatszlovákiai népi kerámián. Az ebben az .időben megjelent virágminták, a tulipán, gyöngyvirág, cyprus — eredeti leg a török félfa yen ce díszítési elemei vol tak, amelyekkel a habánok a törökök által megszállt területeken ismerkedtek meg, üz leti útjaik során. A XVIII. század második felében, már a habán településeken kívül is keletkeztek kerámiai műhelyek Stomfán, Modorban, Malackán, Boderázban, Jókőn. Ezek aztán minden esetben összefüggésben voltak a ha bán műhelyekkel. Az alapítók vagy a habá- noknál kitanult segédek, vagy pedig maguk a szétszóródott habán mesterek voltak. Az összes műhelyek közül a stomfai a legjellegzetesebb. Ez játszotta a legdöntőbb szerepet a nyugatszlovák népi kerámiában, — ez érte el a legmagasabb művészi szín vonalat, és ez is maradt fönt a legtovább. A többi műhely a miüt század során egy másután pusztult el, mivel nem bírta ki a mindjobban fejlődő gyári edényipar konkur- renciáját. A stomfai műhely nélkül bizony már a népi kerámia, a vidék művészetének legszebb és legbővebb fantáziájú megnyilvá nulása rég feledésbe merült volna. Hogy egyedül Stomfa volt a kivétel, azt elsősorban kedvező természeti föltételei és fekvésének előnye okozták. A legfontosabb a Stomfa határában található, kiváló minő ségű, a zománcot jól tartó agyag, amelyért még a híres császári kerámia gyárból, — Holicsból is eljártak. A közeli antimon és mangán bányák a lüa és fekete festékhez szükséges nyersanyagot szolgáltatták. A kör nyékbeli hegyekben található rézből készí tették a jellegzetes stomfai zöld Színt, a sáigát a vasporból, a kéket pedig az anti- mónból gyártották. A stomfai kerámiát el sősorban utolérhetetlen élénk, üde színei jel lemzik, melyeket évszázados tapasztalatok alapján féltve őrzött receptek szerint gyár tottak az említett nyersanyagokból. A leg jellemzőbb színek a zöd, a sárga és a kék voltak, míg a kontúrokat mangán lilával húzták ki. Ezekhez a színekhez járult egy időben, főleg a műhely úgynevezett úri ko rában a piros szín is, melynek gyártása azonban elég körülményes volt, mivel elő állításához őrölt, úgynevezett velencei gyöngyre és dukátaranyra volt szükség. A stomfai kerámia fejlődéséhez hozzájá rult a helység kedvező fekvése is. A közeli búcsújáróhely, Máriavöigy, amelyet bősége sen látogattak a búcsúsok az ország egész területéről, biztosította a műhely termékei nek felvásárlását. A búcsú, a közeli Bra- tislava, mint jelentős kereskede’mi központ, a Duna, mint szállítási vonal, mind hozzá járultak ahhoz, hogy a stomfai kerámia el terjedjen a volt Oszt rák-Magyar Monarchia egész területén. Stomfa kedvező feltételei hez nem utolsó sorban hozzájárultak még bőséges fenyőerdei, amelyek biztosították az agyagégetéshez szükséges tüzelőt. A stomfai műhely alapítója az 1735-ben született Putz József. Egyesek szerint ha bán eredetű (dr. Güntherová, Vydra), míg Hermán Lansfeld, a már XVIII. században szlovák nyelven írt családi krónika alapján, szlovák eredetét bizonyítja. Mindenesetre vagy habán volt, vagy pedig habán mester nél tanult, akinek hatása munkájára le nem tagadható. ‘ A stomfai műhely főleg az 1790-es évek ben indul virágzásnak, amikor az alapító Putz József mellett már ott dolgozik a fia is, Putz János, továbbá Freg Ignác és El- lich Mihály festők, akik a holicsi kerámia
