Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Közös úton
A Csemadok komáromi helyi csoportjának énekkara. Közös úton A komáromi hajógyár dolgozói számára szép munkásházak épültek. Ha megáll az ember az állomás épülete előtt arccal a pá lyatest felé és balra tekint, megpillantja az új épületeket. Ha arra jár, a frissen vakolt falakon ecsettel mázolt nagy számokat lát. Ezek a számok arra jók, hogy a postás megtalálja a címzettet, ha levelet kézbesít vagy a látogató eltaláljon ismerőseihez. A számok nélkül nehéz volna eligjazodni, mert a házak olyan egyformák, mint az ikertest vérek. Itt, ha beestéledik, a 8. számú tömb alag sorából olykor vidám lárma, énekszó hangzik ki az utcára, A komáromi hajógyár fiatal dolgozói, CsISz-tagok gyülekeznek itt. Mi vel az üzemi klub helyisége messze esik lakóhelyüktől, az alagsorban rendeztek be maguknak egy nemhivatalos helyiséget. Itt készülteik az üzemi klub február 27-én tar tott akadémiájára is. A fiatalok végre meg értésre találtak a gyár és az üzemi klub vezetőségénél. Megkapnak minden segítsé get, és fiatalos lendülettel, örömmel neki fogtak a munkának. Érezték, sokkal több ről van szó, nemcsak egy' műsoros estről, hanem arról, hogy a fellépésük bizonyítéka legyen a szlovák és magyar dolgozók ösz- szefogásának. Nezbeda edvtárs szavalókórust és énekkart szervezett, s erre az alkalomra maga is írt egy szép verset a „Béke hajó építői" címmel. Stefan Vid tanult. Tercha és Farkas elvtárs egy színpadi jelenetet gyakoroltak. Utoljára másfél esztendővel ezelőtt, augusztusban rendeztek esztrádmű- sort. A kultúrmunka azóta elakadt. Most végre úgy érzik, sikerült talpraállniok. Az akadémián kívül egy egész estét betöltő kul túrműsorra készülnek. — Számítunk a Csemadok segítségére. Nekik már többéves gyakorlatuk van és sok tapasztalatra tettek szert. A közös munká nak nincs akadálya, mert közöttünk, ma gyar nemzetiségű elvtársak is vannak és a Csemadokban meg olyanok, akik jól tudnak szlovákul. Rigó Magda elvtársnő is magyar,
