Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Sas Andor: Kurucok szlovák földön
nőt Pozsonyból megtisztelő formák közt elbocsátották. Később II. Rákóczi Ferenc feleségének, aki 1701-ben nagy ügyesség gel működött közre férjének kiszabadítá sában a bécsújhelyi börtönből, de ő maga osztrák területen rekedt, I. Lipót ugyan csak megengedte, hogy visszatérjen fér jéhez s ezt szabadonbocsátásával megbé- külésre hangolja. A hercegnő visszatérése ugyancsak Pozsonyon át, rendkívül ünne pélyes formák közt történt 1706 májusá ban. 1703 decemberében a város népe előtt nem maradhatott ismeretlen, hogy a ku rucok Stomfánál átkeltek a Morván s Mar- chegget és Schlosshofot felgyújtották. Ká rolyi Sándor az 1703-as év utolsó napjai ban Nagymagyamál a Kisdunán hidat ve retett, 5.000 emberrel átkelt a Csallóközbe, majd Szencen alul a Duna mellett ütött tábort. 1704 elején megnehezült az idők járása a polgárok felett. Még a városi kórház e’aá- tása is nehézségekbe ütközött, hiány van tüzelőben, nincs elég tej, se liszt, se hús — amint ezt a számadáskönyvek feljegyzik. Januárban a „kuruc bizonytalanság” miatt a városi erdőkből nem lehet elég fát be hordani, februárban kifogyott a liszt, a kurucok miatt nem lehetett őröltetni s a kórházban ápolt szegényemberek és a ma- jorbeti cselédség számára vásárlás útján kell lisztet beszerezni. 1705-ben tavasz nyiltával, olvassuk „a jelenlegi kuruc had járatok miatt nem lehetett a szőlőket ren desen megművelni.” Márciusban „a kuru- coknak és talpasoknak” (denen Kuruczen und Tal>passen) a szőlőkben szükséges miun - kálatok biztosítása érdekében három ízben küldenek ki dohányt, pálinkát, fehérkenye ret és pénzt is. Júniusban megtörtént, hogy a kurucok elfogták a szőlőkben dolgozó munkásnőket. Szabadonbocsátásuk váltság díj fizetése ellenében érhető el. Az 1705 esztendő a kurucok közelségének éve, de rekán Ocskay Pozsony körül portyázik, Bercsényi Récse táján táborozott, 1706-ban sem változik a helyzet. A Szárazvám ka puja előtt ismét ott állanak a kurucok s a tanács kenyeret adat nekik. Februártól áp rilisig költség van fogoly kurucok ellátásá ra hússal és kenyérrel. Márciusban Lamacs- ra egy ott állomásozó kuruc tisztnek jut tatnak ha’at és kenyeret. Májusban a vá ros katonai parancsnoka a szentgyörgyi ku ruc parancsnokot vendégül látja s a ma gisztrátus egy harcsát, egy bárányt és kel lő mennyiségű sört küld a konyhára. 1706 májusának békés a hangulata: kidobolják a megkötött fegyverszünetet, Ocskay Lász ló fényes kísérettel veszi át a városban Rákóczinét és Tmaván át Semptéig kísé ri, ahol Bercsényi fogadta. Október 12-én városi deputátusok ke’nek útra, hogy a szüret miatt a kurucokhoz utazzanak tár gyalni, amit akkor traktálásnak neveztek. A tárgyalás eredménnyel járt, mert a szá madáskönyv tanúsága szerint október 14-e és 26-a között a szőlőhegyekre való köz lekedést biztosító salva guardiát (védőőr séget) jóltartják élelemmel. A városi erdő ből júliusban végzett fakihordás is alkalom voüt a védőőrség pénzben való kielégítésé re. 1707 tavaszán a szőlőhegyeket meg szállva tartó kurucokkal Szenitgyörgyön jön nek össze megbeszélésre a város küldöttei. 1708-ban Bottyán János tábornok csapatai a kapukig nyomulnak s a Szárazvám be járata előtt árkot ásnak és sáncokat emel nek. 1708 augusztus 5-én még említés esik a szőlőkben állomásozó salva guardiáról, de ez az utolsó említés a felkelőkről, mert ebben a hónapban történt a felkelés tör ténetében végzetes fordulatot bevezető tren- cséni csatavesztés. A kurucoknak nem kül denek többé ajándékot, ellenben az őket kelet felé szorító Heister tábornagynak to vábbra is. A szomölányi győzelem után nyomban felkeresték Pozsony polgárságának delegá tusai Bercsényi Miklóst, aki 1704 június 1-én erről a tapogatódzásról így ír: „Há rom napot adtam (t. i. meggondolásra) az városnak; tegnap bocsátám el őket, valának más szín alatt nálam.” A főparancsnok számított Pozsony megszállására s egy héttel később, június 8-án így bizakodik. „Pozsonyi uraimék nem sokáig fogják a külső város sáncának, kit csináltak, hasz nát venni.” Bercsényi mindenről tájékozva volt, ami a városban történt, különösen egy Reszler nevű pozsonyi' ügyvéd juttatott el levele ket, információkat a kurucokhoz. Katonai előkészületekről van említés Bercsényinek egy 1704 június 13-ról kelt levélben: ’’Po zsony és Bécs felé portyáztatok; ha Po zsonyt megvehetnem, jó volna, gyűjtöm rá a gyalogságot. Hiszem istenemet, hogy nem progrediálhat messze (nem húzódhat sokáig).” 1704 szeptember 5-én Bazinból arról tájékoztatja a fejedelmet, hogy a po zsonyiak küMöttséget menesztettek Bécsbe: „engedjék meg velem traktálni az szüret felől”. Más helyütt is emlegeti a szüret, kedvéért hízelkedő pozsonyiakat, meg az ot tani szőlők ízét. melyet örömest érezne. \E nyilatkozások megtételének idején egy újabb békeközvetítő tűnik fel: Szirmay István báró nádori ítélömester, aki 1704 szeptemberében betegen ér Szencre, ott találkozik Bercsényivel s elkíséri őt Vág- szerdahelyre. Minden módon rá akarja beszélni a tábornokot tárgyalásra. Mivel
