Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Sas Andor: Kurucok szlovák földön
JíurMCOfc S§r<M**|t föfbön II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának zászlaját a tarpai jobbágyok. Esze Tamás talpasai, 250 évvel ezelőtt 1703-ban bon tották ki felkelésükkel s ezt az évfordulót, mint haladó hagyományok megtestesítőjét, a magyar dolgozók a múlt évben megün nepelték. Nevezetes megmozdulás emlékét újították fel vele, nem az elsőt az újkorban, hiszen ott van Dózsa György jobbágyfelkelésének, Bocskay István szabadhajdúinak, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György megfontoltan vezetett Habsburg-eüenes felszabadító had járatainak példája. Ezeknek a szabadságos megmozdul ásóknak, vafamennyiüknek, poli tikai célja volt, azpnban célkitűzéseiket kisebb-nagyobb mértékben vallásos ideoló gia vette körül. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának azonban nem kereszteshadjáratra való felké" szülés volt a je’szavta, sem pedig csupán, bár részben ez is hozzátartozott az elnyo mott és üldözött protestánsok védelme, II. Rákóczi Ferenc tudatában volt annak, hogy az el’en a gyarmati kizsákmányolás ellen, amely a török hódoltság idegen segítséggel való megszüntetésének ára lett, valameny- nyj társadalmi osztályt, a nemesség erőit épúgy, mint .a polgárságét és a jobbágyo két, egyesíteni ke1!. És még egy fontos sajátsága van a Rákóczi szabadságharcnak: a magyar dolgozó nép fiain kívül más nemzetek hasonló sorban élő dolgozó*, szlovák, román és lengyel parasztok is harcolnak a vezérlő fejedelem seregében. Friss szépségű és a társadalom életét rendkívüli közvetlenséggel tükröztető iro dalom virágzik a II. Rákóczi Ferenc ve zette harcok éveiben. Értnek a költészet nek az ad kivétel« értéket, hogy alkotója és tárgya, versbefoglalója és hőre a dolgozó és harcoló nép. A kuruc küzdelmeknek er re a szépséges és becses ideológiai fel építményére a 19. század 60-as és 70-es éveiben két gyűjteményes kiadvánnyal a történetíró Thaly Ká'mán hívta fel a fi gyelmet. De Thaly Kálmán első gyűjtemé nyének, a Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok címűnek megjelenése előtt harminc esztendőve1. 1835-ben Pesten, Ján Kollár, az ott élő nagy szlovák ködtő „Národní spievanky” című gyűjteményének második kötetében kuruc költeményt ad kt, melynek az az érdekessége, hogy két nyelvű, magyar is, szlovák is, úgynevezett makaróni költemény. Hadd idézzünk né hány jellemző sort a szövegből: Már a felke1 és megindulásának évében, 1703 végén Pozsony közvetlen közelébe nyomultak Károlyi Sándor, Ocskay László parancsnoksága és Bercsényi Miklós főve- zénylete alatt jelentékeny katonai egységek. Az ekkor fo’yó spanyol örökösödési hábo rúban a Habsburgok ellen harcoló francia- bajor seregek már Tirolban és Felsőauszt- riában jártak s II. Rákóczi Ferenc szabad ságharcának külpolitikai elgondolása az volt, hogy seregeit ezekkel egyesíti a kö zös ellenség, a Habsburg-hatalom ellen- Magának a városnak területére azonban a kurucok sem ekkor, sem a nyolc éven át tartó küzdelmek folyamán nem nyomul tak be, Pozsony megszállására nem került sor. Pedig bevételéire ismételten készü lődtek és féltté szomjaztak a kuruc had erők szabadságharcosai s a hadműveleteket kísérő verses krómka fenyegetően emlege ti Pozsony várát és városát, mint a Habs burgok idegen katonaságának gyülekezőhe lyét és labancerők fészkét Bécs közelében Fennyen tartod az orrodat kemény Pozsony vára. De panaszos, amit eszel, noha pénzed ára. Miattad volt az országnak régente nagy kára, Neked is úgy lészen dolgod — hidd el — nemsokára. Ha valamit egész héten Robotéban nyertünk, V nedelába, do krcmába Na pivára mentünk. Az gajdéval, az huszlával, Ulicában jártunk, Holubkákat zabigáltunk, Magyarul szpieváltunk. A magát kuruc katonának nevező szlo vák harcos azt is elmondja, hogy dolgozó ember volt, munkájából élt. Ha nehéz is volt az élet, jó kedve olyan széles, mint a magyarnyelvű * kurucköltészet Cs.nom Palkójáé: Hej, mikor én kuruc voltam Rákóczi vojnában, Cifra plachta-zasztavában, Jártam Oravában. Oravában. Ostrahában olyan legény voltam, Húszát, kravát, volát, szvinyát Szedlákoktól bráltam. Irta: Sas Aúdor
