Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Bagar Andrej: Színművészet Kínában
térően egyszerűbbek, élénkebbek és jobban ábrázolják bizony® kor népének életét. A ,helyi” operával szemben igen elter jedt az úgynevezett „pekingi opera”, amely belőle fejlődik ki. Kína valamennyi na gyobb városában találkozhatunk vele. Bár minden császári palotában volt szín házépület, a császár udvara nem rendelke zett saját színiegyüttessel. A különböző tar tományok „helyi” operái közül a legmaga sabb művész, színvonalon álló együttese ket vendégjátszásra hívta meg a császári udvar. Ez rendkívüli kitüntetés volt és az együttesek legnagyobb becsvágya az volt, hogy játékműsorukat a lehető legjobban ad ják elő. A sikertől függött vájjon meghív ják-e őket másodszor is, vagy nem. Azok az együttesek, amelyék beváltak és leg alább mégegyszer meghívták őket. „pekin gieknek” nevezhették magukat. (A kínai császárok többségének Peking volt a szék helye.) így keletkezett a „helyi” operák ból a „pekingi opera”. A „pek.ngi opera” játéka magába sűrít minden törvényszerűséget, amely meghatá rozza a pontos, változhatatlah fői mákat és stílust. A „pekingi opera” bármely tarto mányban van is tartós működési helye nyelvét és stűüsát tekintve egységes. Együt teseinek tagjai az irodalmi kínai nyelvet, a tudósok, nagy szellemek, és költők szere pét alakítók ped-g a régi klasszikusok — ma már nem használt—'nyelvét alka1 máz zák. A stílus egységét be kell tartani a beszédmódban is, amely teljesen stilizált, a gesztusokban, amelyek a csúcspontját ké pezik a kecsességnek, könnyedségnek vala mint a maszkírozásban, a kosztümökben, a színpadi kellékekben és a színpad elren dezésében. Az operáról beszélek állandóan. Ne kép zeljék el ezen e’nevezés alatt a mi operán kat. A kínai operának, sem a „helyi”-nek, sem a „pekingi”-nek semmi köze nincs a mi operánkhoz. Ezt az operát színjátszás, ének, minden fajtájú fegyverrel való mű vészi vívás és a kiváló akrobácia egysége alkotja. , A kínaiak nem ismerték az antik szín művészet fejlődését az idő és tér egysé gére vonatkozó törvényszerűségeit 0], sa ját törvényszerűségeket alakítottak ki. A kínai színjátszás nem ismeri a törté nés, idő és tér egységét. A ,pek_ngi opera” nem használ dekorációkat és a szereplők az egyik térből, minden színtéri változta tás nélkül mennek át a másik térbe, példá ul a helyiségből a szabadba. A színpadot csak egy függöny-honzont határolja el és semmi más. A színész maga alakítja ki hű játékával és a nem létező dekorációkat szin' te elővarázsló meggyőző alakításával a meg felelő környezet benyomását. A színészek do’ga meggyőzni a szemlélőt arról, högy ebben vagy abban a környezetben játszik. Természetes, hogy ez a színjáték számít a néző fantáziájára is. És a kínai néző, akit hosszú színművészeti hagyomány nevelt, nemcsakj igeh élénk fantáziával rende’kezik hanem részletesen ismeri a színjátszás mindég törvényszerűségét is. A színjátszás törvényszerűségei közé első sorban a maszkírozás tartozik. A maszk ^alapján a néző nemcsak eltalálja az ala kított személy jellemének lényeges voná sait, hajnem a jellembeli eltéréseket is. A kínai klasszikus színjátszás nem jsmeri a nálunk használatos maszkirozást. A komoly, méltóságtelj® személyek derékig érő, fe kete, ősz®, vagy egészen fehér szakállt hordanak. Ezeket nem az arcra ragasztják, hanem drót-szerkezetre varrják és azt fü lükre erősítik. A nem® és bék®zerető jel lemek testszínű öltözetet használnak. A ka tonai személyek maszkírozás uknál gazdag színskálát alkalmaznak. A piros szán hő siességet, a fehér kegyetlenséget, aljassá got a fekete kíméletlenséget jelképez. A kalandorok arcát rikítóra f®tik ki. Kis, fe hér négyzet az arcon: minden hájjal meg kent embert jelképez. Ha ebbe a négyzetbe fekete lepkét f®tenek, akkor a szereplő színészt alakít. Ha a szeme alatt sötét színű foltok vannak, akkor kis, nyomorult emberkét alakít. A kína. klasszikus színját szásban igen nagy a száma a hasonló masz koknak. A kosztümök szerint ismeri fel a néző az alakított személy szociális helyzetét és rangját. A klasszikus színház színpadán csak a legnagyszerűbb selyem, brokát és bársony kosztümöket láthatjuk. Bársony és brokát öltönyt visel a saját nyomorán sirán kozó szegény halász ® lányának, akit sze génysége miatt mindenkit megvet, gyönyö rű, arannyal hímzett selyem toalettje van hajában pedig a drágakövek sokasága. A mozdulatok, járás-kelés módja alap ján a néző meg tudja határozni hogy a színész milyen talajon jár. lovon, vagy más állaton ül-e, ®etleg milyen közlekedési esz közt használ, avagy hordágyon a'szík-e. Az ostor, a zászló és tok más kellék bizonyos tevékenységet jelképez. A házba belépő színész átlépi a nem lé tező küszöböt, megfogja a nem létező kilin cset, kinyitja a nem létező ajtót, becsukja azt és a helyiségben egészen másként vi selkedik, mmt a szabadban. A hosszú út ra való indulást a színész körbejárással fe jezi ki. Közben lépéseinek módja jelzi, hogy sima úton megy-e vagy dombra felk domb ról le, göröngyös úton esetleg sárban. Át ugorja a nem'étező árkokat s elképzelt hí don megy keresztül, folyóhoz ér. belép a nemlétező csónakba és átevez a másik part
