Fáklya, 1954 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 3. szám - Bagar Andrej: Színművészet Kínában
A fcinai színjátszás eredetét kutatva az időszámításunkat megelőző korszakba kell visszanyúlnunk. Az i e. harmadak század ból származó írások említik, hogy a csá szári palotában a mandarinok tartományi székhelyein, sőt a falvakon is rendszere sen tartottak szinielőadásokat. A kínai szín játszás forrása, éppúgy, mint az egész vi lág színművészetéé: a népdal, mese és rege. A parasztok, népi dalnokok, mesemondók hozták Tétre Kínában az első színművészeti műfajt. A több személyre fe1 dolgozott dal vagy* mese, amelyet kifejezőbbé tlesz az egyenes beszéd — hatékonyabb és meggyő zőbb, mint az egy ember á’tal e1 mondott mese vagy az egy hangon előadott dal. A kofátok térben elmondott vagy eléne kelt dialógus a’akítja ki az első drámai műfajt. így keletkezik az, amit színművé szetnek nevezünk. Ezzel az eredeti drámai műfajjal még ma is talá’koeunk Kínában. A kínaiak nagyon szeretnek énekelni. A természetben végzett minden munkájuknál énekelnek. Dal szárnyal a mezőkről, dalol nak az útépítő munkások, énekéinek a hi dak, házak, gátak építésénél öntöző- csatornák ásása közben. Nem egy hangon énekelnek és nem is dalolja mindenki a magáét. Szervezetten éneke1 nek dalukban rendszer Van. Szívesen és gyakran hallgat tam őket. Az előénékes kezdi a melódiát majd néhány ütem után bekapcsolódik az énekesek kis csoportja, s nemsokára csat lakozik az egész kar. Az éneklésnek ez a módja vidékenként változik. Gyakran gon doltam arra: ha ezeket az embereket szín padra állítanánk és úgy énekelnének, mint munkájuk közben szoktak, színművésze ti műfaj volna ez minden alapvető törvény- szerűségével. A kínai színművészet két évezred folya mán természetes fejlődésen ment keresztül és már a Sung dinasztia óta, vagyis majd nem ezer éve kialakította szilárd törvényeit és olyan színművészeti formákat ért el, ame’ lyekkei ma is találkozunk a kínai k’assziku® színjátszásban. Míg az európai színművészet az é’énk művészeti kölcsönhatás folytán lé nyegében egységesen fejlődik és bizonyos egység® európai stfust alakít ki, az óriási kínai biroda’om egy® tartományai a ha talmas távolságok és a köz’ekedés nehézsé gei folytán majdnem telj® mértékben csak önmagukra vannak utalva. így a többi tar tománytól elszigetelten a saját művésze tüket, saját drámai művészetüket alakítják ki, amelyre rányomta jellegzetes vonásait az a vidék, ahol keletkezett és fejlődött Ezekkel a stílusbeli eltérésekké! ma is ta lálkozunk a kínai színművészetben. Ma
