Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Vojtech Mihálik: Nevetés - Gály Olga: Csak csendesen
Vojtech Mihdlík: Ma éjjel gyenQéd érzéssel hajoltam a gyermekágy fölé s Jcis királynőnket csókolni vágyó ajkam már homlokához ért, mikor az édes álom szárnyán lebegve félkacagott, arcán a szépség boldog, örömteli látomása nyugodott. Mit álmodott vájjon? Ki tudja? És ugyan honnan érkezett e nevetés a fénylő éjbe! a kis pulya aligha mondhatja azt meg. Lehet, hogy saját bodog jövendőjét látta, békés, szép életét, egy világot, mit mi is viszünk gondolatban igaz idők felé. Majd, hogyha megnő, az életben minden széphez és jóhoz lesz joga, öröm lesz az anyanyelve s kenyere a nevetés s a dal. Meg kell még vívnunk addig az élet küzdel mét ne riasszon a vad hullám, gyermeki örömmé váljék verítékünk és munkánk, Dicső az élet, hiszen agyunk rejtekében csodás képeket ringat s édes kacagást, dicső az élet, mely megáldja nevetéssel a csecsemők álmát. Fordította: GÁLY OLGA. Csak csendesen Qdly Olga: Csak csendesen, tán éppen alszik, vagy azt figyeli, amit én, kis szíve zengő dobogását tapintom ujjaim hegyén. Csak csendesen, most éppen mozdult, börtönfálát veri vadul, amelynek íve lágy merészen a szívem félé domborul. Boldog és büszke vagyok egyben, új élet gazdag^ sátora. Csak csendesen, figyeljük, mit üzen szerelmünk drága záloga. Nevetés
