Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 12. szám - Szűcs Béla, Szőke József: Gály Olga első verseskötete / Könyvismertetés
A kötetnek nagyhatású alkotása az ,:Amerikai katona álma” című vers. Az élet könnyebb oldalát kereső amerikai piló tát megátkozza, mert pénzért, a könnyebb megélhetés kedvéért fegyvert fog a koreai nép ellen. A vére nagy tanulsága az, hogy a kis kalandorok sorsa egy és ugyanaz a nagyokéval, az Eisenhowerekkel — a nép megvetése sújtja mindanyiukat. Gály Olga néhány verse azt bizonyítja, hogy lehet a családról, a természetről is egyéni hangon úgy írni, hogy az általános érvényűvé tágul és az olvasó együtt örül és gyönyörködik a költővel. De ebből ered költészetének egyik legnagyobb fogyatékos sága is. Gyakran nem lát túl a családi élet boldogságán, a táj szépségén, az élet vi dámságán. A Hajnali őrségben a békeharc ábrázolása, a szocializjmust építő ember bemutatása kicsit elvont, szólamszerű és nem egyszer hiányos. A versek minden során, minden betűjén érezni a béke ügyé nek legyőzhetetlenségébe vetett hitet, har cos meggyőződést és ez átizzítja sokszor a szürke sorokat is. De a konkrét élmény, a békeharc egyszerű hőseinek ismerete, népünk csodákat művelő alkotó erejének bemutatása, hazánk formálódó, alakuló vidékeinek megéneklése nem pótolható lelkesedéssel. Gály Olga azon versei a leg fakóbbak, ahol hiányzik az egyéni átélés, egyéni meglátás, ahol szinte kész sorokat vesz át. (PéMául': „Tiszta akár a hó Szí vetek egy célért dobog” stb.) Mennyivel közvetlenebbek az apjáról és a gyerekekről írott versei vagy hangulatos tájkölteményei. Egyik versében így ír: Dobbanó lábak üteme hangzik felém a hajnalon, mely józan fényét fúrja már keresztül zárt ablakon. Sokszor úgy érezzük, hogy csak zárt ablakon szűrődött a költőhöz az épülő or szág lázas szívverése. A költő hiányos életismeretét sokszor jelszavak mögé rejti. Ilyen verse a „Milliós toborzó”. Ebben a versében nem sikerült páthosszal pótolni az életismeretet, így verse sematikus, jelszavas vers lett, el vont fogalmakkal költői képek nélkül. Az élet igazi ábrázolása nem jelenti a konkrét jelenségek általánosítását, hanem éppen e konkrét jelenségeknek az ábrázo lásán keresztül kell megmutatni ezeknek mozgatóit, tartalmát. A költészetnek az életet, az élet konkrét, tipikus jelenségeit kell ábrázolnia, ezeket kell újjászülni a művészet segítségével. Ha csak elvonat koztatunk, sematizmusba esünk. Ezért művészi fokon újjá kell teremteni a kon krét jelenségeket, hogy belőlük művészit, tipikusát alkossunk. A „Húsvéti harangok”, az „Űj emberek karácsonya” című versek a költő eszmei tisztázatlanságára utalnak. Ezek a versek arra világítanak rá, hogy a költő még sok esetben nem tud eligazodni életünk mai jelenségei közt, nem tud különbséget ten ni a között, ami a múltból mint érték át mentendő, mert hasznos, és a között, amit nem kell átmenteni, mert károsan hat a szabad ember fejlődésére. Gály Olgának ezek a versei művészi szempontból sem jelentősek, hatástalanok, érzésnélküliek és kompozíciójuk, formájuk is kezdetleges. A „Szeptemberi kép” című versében így ír: S a föld tárulva, mohón szívja — ismeri már a vén ravaszt, csalóka, forró ölelése nem varázsol most új tavaszt. Kopaszodó, borostás arcát, hegy-otrát, völgy-füleit, tenger-szemét és szomjas száját lihegve, vágyva tárja ki: Szeress még Nap! Ha érzem is szerelmed hamvadó tüzét, míg sugaraid simogatnak, feledem, mily közel a vég. Az őszi hangulat megteremtéséből pesz- szimizmus árad, mert a költő úgy látja, hogy a föld az ősszel együtt a vég felé sodródik. Veszedelmes útvesztő ez, amin csak az eszmei továbbképzés segít. Kifogásolható a „Lehullt a függöny” című versének mondanivalója is. Nem igaz, hogy csak „gúnyos játék”, színjáték volt a múlt, ahol a színészek szerepét a tőkések, a kö zönségét pedig a dolgozók alkották. A kérdésnek ilyen felvetése eikerühetetlenül maga után vonja a helytelen megoldást is. A darab befejeződött, mert jött a fe1 szaba dulás, a színészek levetették a maszkjaikat s lejöttek a színpadról. Most már ők is egyformák a közönséggel, egyiket sem tart ja a színjátszás „féke”, kivonulnak az ut cára, ahol „lépteik nyomán kártyavárként omlik össze a régi rend”. A történelemnek ilyen szubjektív idealista felfogása idegen a marxista életszemléletétől. Dolgozóink nagyon jól tudják, hogy a múlt nem volt játék s megdöntése sem ment olyan köny- nyen. A költő formai szempontból igényesebb legyen önmagával szemben. A szocialista költészetben a forma kérdése nem mellékes dolog. Sokszor az élénk, lüktető sorok is elszürkülnek és prózaiakká válnak, ha rit- mustalan sorokkal és erőszakolt rímekkel keverednek. (Például: érdemes — megett; célhoz is — lányaid, stb.) Nem a legszerencsésebb a kötet végén közölt műfordítások összeválogatása. Még magukon viselik a kezdő fordítók botlado- zásainak jeleit. Gály Olga tehetséges költő. Első kötete
