Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben (III.)
A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben A „Fáklya” júniusi és augusztusi számában közöltük Arató Endre „A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben" című tanul mányának első részét. Az alábbiakban a tanulmány befejező részét közöljük. A diákbizottságon kívül még két bizott ság működött. Az egyik a polgárságé, amelyben a radikális demokrata értelmisé gieken kívül (Gauč, Vávra, Kampelik) a kis- és középburzsoázia képviselői is részt- vettek, mint Arbeiter háztulajdonos, Paul vegyész, Hlavsa molnár, Mencl bádogos, Havel szabó. A harmadik bizottságban ér telmiségiek vettek részt, mint Sladkovský, Bruna, Patruban stb. A felkelés sikerének esetében ideiglenes kormány alakult volna, amelynek javasolt tagjai Gauč, Jaroš (tető fedőmester) Podlipský voltak. Már ezek ben a bizottságokban és magában az előké szítésben a csehek és németek szorosan együttműködtek. Frič visszaemlékezéseiben beszámol arról, hogy a „Markomannia” és a „Cseh-morva testvérek egyesülete“, a né met és cseh diákegyesületek között milyen szoros kapcsolat volt. Frič a diákok mozgalmát igyekezett óva tosan a konspiráció szabályainak megfele lően irányítani. Valósáéban csak néhány társával érintkezett. Diáktársai — amint arról visszaemlékezéseiben beszámol — a smíchovi, podskali, karlíni munkások köré ben fejtettek ki agitációt. A parasztságon kívül tehát a radikálisok igyekeztek moz gósítani a prágai munkásságot is. A vidéken is tovább folytak áprilisban az előkészületek. Eev jelentés a radikálisok Ústi nad Orlice-i tevékenységéről így szá mol be: .a radikális oárt. bár jelenleg mée csak csekélyebb számú taeeah rendkívül óvatos és nem tárja fel nézeteit a kebelébe nem tartozó ember előtt, hanem elpártol minden, az egyesületre vonatkozó titkot az illető előtt és általában, különösen a hiva talnokok előtt, akik helyzetük nr'att meg vetésnek vannak kitéve és az efajta egve- sü’etekből ki vannak rekesztve. íey rendkí vül nehéz az ilyen egyesületnek a nyo mára jönni“. Egv másik jelentés 2amberk- ből a következőkénoen vet számot az erő viszonyokkal: „Megfigyelésem alapián az itteni vidéken csak nagyobb földbirtokosok nak csekélyebb részét számítom a helyes érzelműek közé, belefoglalva az inteligen- sebb osztály egy kis részét, és még ezek között se valamennyi megbízható ...“ A szervezési munkában azonban a radi kálisok jónéhány hibát követtek el. A leg nagyobb hiba az volt, hogy a készülődések — elsősorban a Markomannia diákegyesület körében — nem konspirációs szabályok szerint, hanem elővigyázatlanul úgy történ tek, hogy ezek a készülődések magukra von ták a hatóságok figyelmét. Egy súlyos elő vigyázatlanság következtében a hatóságok konkrét tudomást is szereztek a fegyveres előkészületről. A csehországi hatóságok tehát ismételten szigorító intézkedéseket hoztak, így próbál ták elejét venni a felkelésnek. Prágában katonákkal erősítették meg Vysehradot és Petrint, továbbá Észak-Csehországot, a szász határt is. A reakció is ügynököket küldött ki a vidékre, akiknek az volt a fel adatuk, hogy a parasztság hangulatáról szá moljanak be. Különös éberséggel figyelték a külföldieket is. Megszigorították a külföl diek Csehországban való tartózkodását és kiutasították azokat, akik nem rendelkeztek útlevéllel. Khevenhüller tábornok április 24-én a kerületi biztosoknak rendeletet adott ki, amely a proletáriátust felkelésre tüzelő „veszélyes“ egyének katonai besoro- zását írta elő, ami véleménye szerint „jó tékony“ hatást gyakorol a többi „izgatóra“. Az osztrák abszolutizmus a maga erején kívül a cárizmus erejét is igénybe vette a forradalmi mozgalmak letörésére. A haladás erőinek éppen ezért az volt a feladatuk, hogy minden erejükkel szembeforduljanak az osztrák császár és az orosz cár szövet ségével. A cseh radikálisok tudatában is voltak annak, hogy a cári intervenció az ő mozgalmuk ellen is irányul. Ez az inter venció közvetlenül a magyar szabadsághar cot fenyegette. Az intervenció elleni küz delem tehát segítette a magyar nép függet lenségi harcát és szervesen belekapcsolódott a megváltozott cseh-magyar viszony és a májusi felkelés előkészítésének sorába. Ezért szükséges, hogy részletesebben foglalkoz zunk az intervencióval és a körülötte folyó politikai küzdelmekkel. Az intervenció elleni küzdelem kezdete 1849 februárra nyúlik vissza, amikor a cá ri csapatok megjelentek Erdélyben és az intervenció már előrevetette árnyékát. A cseh radikálisok éberen figyelték ezeket az előkészületeket. Ennek megakadályozására sokat vártak attól, hogv „a lengyel légió, egyesülve a magyar nemzetközi hadtesttel Dembinski vezetése alatt betör majd a len gyel királyságba“. Ezt azonban — írja Fric emlékirataiban. — Görgey főparancsnokká való kinevezése eldöntötte. „Görgey ugyanis Dembinski eltávolítását követelte, ellen szegült társának és vetélytársának, a len gye1 ekhez erősen húzó Kossuthnak ezzel kapcsolatos szándékával. Csakhogy mine künk, a galíciai magyar-lengyel betörésre, számító cseheknek és. németeknek, sőt ola szoknak és franciáknak is, még májusban sem jutott erről semmi fülünkbe.“ írta Arató Endre (Budapest)
