Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 10-11. szám - Méry Ferenc: A Magas-Tátra a dolgozóké
A „Morava" üdülői útrakészen az első ko zös kirándulásra. Szeptember második fele. Gyönyörű, sőt, amint mondják, ilyenkor legszebb a Magas Tátra. Van úgy, hogy néha oly forrón tűz a nap, mint hazánk más vidékén júliusban. Leírhatatlan érzés suhan át rajtad, ha ilyen szeptemberi délutánon egy vidám kirándu lócsoport társaságában felkapaszkodsz, illet ve függővasú tón felviteted magad a Lomnici csúcsra. Ha megállasz a csúcs bérces ormain s végiglegelteted szemed az alattad elterülő völgy szépséges tavasin, fenyvesem, szemet- lelket gyönyörködtető látvány tárul eléd. A csúcs gránitszikláin csillogva száguld végig az őszi nap sugara, majd alattad egy köd felhő suhan eL Fejed felett bárány-felhők úsznak az égen, de ez csak pillanatokra tart. Előbújik a felhők közül a nap s újra végig pásztázza az égbenyúló csúcs gránsitszildáit és amott lefelé, ahol ritkább az erdő, a forró nap sugara bekacsint a fenyvesekkel övezett völgybe. Feletted újra tiszta, azúrcs kék az ég. Ennyi sok szép látvány után boldogan mégy haza a kirándulásról. Te’e tüdővel szívhatod magadba az esti egészsé ges, ózondús tátrai levegőt. A hegyek lábánál büszkén magasodnak a haragoszöld fenyők, a sárguló, rozsdáslevelű bükkfák közül Tátralomnic üdülőházai. Ha tiszta az idő, a lomnici csúcsról jól láthatod a „Morava” négyemeletes épületét. Nem messze tőle a „Donbas” kétemeletes üdülő háza büszkélkedik. Közvetlen mellette a „Volga” épületének körvonalai bontakoznak ki. Szép itt ezekben a házakban minden. Kényelmes szobák, boldog, vidám üdülőkkel tele. Vájjon kik ezek a gondtalan, vidám emberek, kik e házak, üdülőhelyek áldandó lakói? Ezekben az épületekben — a kapita lista urak egykori luxuspalotáiban — ma fejlődő, virágzó hazánk építői pihenik ki munkájuk fáradalmait. — Munka után édes a pihenés — tartja a közmondás... — és azok, akik itt népi demokráciánk messzemenő gondoskodását élvezik, becsülettel dolgoz tak, sokat tettek eddig szocialista hazánk
