Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Lőrincz László: A "Kommunyiszt" 1953. évi 8., 9. és 10. száma / Folyóiratismertetés
függetlenségi harcával foglalkozik és kieme li, hogy Ukrajna, Fehéroroszország, Moldá via, a Baltikum, a Kaukázus, Középázsia és Oroszország keleti széleinek népei sorsukat már régen az orosz nép sorsával fűzték ösz- sze, amelynek államigazgatása az európai államokat jóval megelőzve gazdasági és hon védelmi szempontokból egyre nagyobbmé- retűen centralizálódott. A burzsoázia hazafiságát elemezve írja: „A burzsoa nemzet osztályainak * hazafi - sága természetesen nem volt egyoldalú. Gaz dasági alapja a szabad nemzeti piacért, az áruforgalom szabadságát korlátozó feudális akadályok elsöpréséért vívott küzdelem volt. A parasztság hazafiságának alapja a jobbágyság alól való felszabadulásáért, a földért és személyi szabadságáért folytatott küzdelem volt. A növekvő munkásosztály hazafisága szabad és demokratikus hazá nak — mint a szocializmusért vívott küz delem elkerülhetetlen szükséges előfeltéte lének megteremtésére irányult.“ A munkásosztály és a haza viszonyát magyarázva Fedoszejev megemlíti, hogy az első világháború előtt az anarchisták és a kispolgári szocialisták nemzetiségi kérdések kel szemben való közömbös magatartásuk következtében egészen a nemzetek önren delkezési joga eszméjének és magának a haza fogalmának tagadásáig süllyedtek. Fedoszejev hangsúlyozza, hogy a munkás- osztály a bolsevik párt vezetésével minden időben harcolt mindenfajta elnyomás és kizsákmányolás ellen, harcolt az imperialis ta háború ellen. Rámutat arra, milyen ha mis volt a mensevikek, eszerek és más, ma gukat szocialistáknak valló osztály ellensé gek „hazafisága“ és „szocializmusa“. „A kommunista pártok — írja Fedoszejev — a társadalom szocialista átépítéséért, a nemzeti függetlenségért vívott harc zászló vivői. A kommunisták igazi hazafiak, orszá guk függetlenségének következetes harco sai az idegen nemzeti elnyomás ellen. Ko runkban lehetetlen a nemzeti érdekeket vé delmezni anélkül, hogy ne küzdenénk a békéért, a demokráciáért és a szocializmu sért.“ Fedoszejev példaképül állítja a szovjet hazaszeretetet, mint az új, magasabb típu sú hazafiság megnyilvánulását, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom viha rai közepette született meg. A szocialista, szovjet hazaszeretet volt az, amely a Nagy Honvédő Háború napjaiban csodás hőstet tekre késztette a szovjet népet a német fa siszta betolakodók ellen, a háború után pe dig önfeláldozó munkára, a munka arc-vo nalán hőstettekre lelkesítette és lelkesíti a szovjet embereket. „A szovjet hazafiság a népi tömegek kom- morrsta öntudatosságának eltörölhetetlen vonása — írja Fedoszejev. — Fejlődése kapcsolatban áll a gazdasági alapnak és a társadalom osztályösszetételének megválto zásával. Míg a magántulajdon korlátok kö zé szorítja 'a hazafiságot, szétválasztja az embereket, ellenségeskedés forrásául szol gál közöttük: a Szovjetunióban a megszilár dult társadalmi tulajdon egyesíti őket, fel tételezi érdekeik, törekvéseik és cselekede teik egységét.“ Az alkotó hazafiság nagy fontosságát hangsúlyozva a cikk írója megjegyzi: „A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kon gresszusának történelmi jelentőségű határo zatai a dolgozók milliói alkotó kezdemé nyezésének és hazafias érzelmeinek újabb hatalmas hullámát váltották ki. A kommu nizmus építésének, a társadalom anyagi és kulturális színvonala további emelésének a kongresszus által felvázolt fő feladatait a nép szívügyeként, minden hazafi harci pro- grammjaként fogadta a szocialista haza fel virágzásáért megindult küzdelemben. A szocialista építés minden szakaszán az ál lami tervek teljesítéséért folytatott minden napos küzdelem, a szovjet állam további szilárdításáról, a vállalatok és hivatalok munkahiányosságainak kiküszöböléséről va ló gondoskodás, az alulról jövő bírálat és önbírálat fejlesztése — a szovjet emberek igazi hazaszeretetének megnyilvánulása.“ A hazafiság és a nemzetköziség szoros összetartozását illetően Fedoszejev ezt írja: „A párt más népek érdekeinek és nemze ti hagyományainak tiszteletben tartása szel lemében neveli a szovjet embereket és ha tározottan megakadályozza jogaiknak nem zetiségük miatt való megnyirbálását és nem zeti érzelmeik megsértését, — amint azt a Szovjet Alkotmány is lerögzíti.“ „A kommunista pártok — írja befejezésül Fedoszejev — az egész világon magasra emelik a proletárnemzetköziség zászlaját, szilárdítják a világ munkásainak testvéri ségét, a dolgozók nemzetközi szolidaritását.“ „A SzKP XIX. kongresszusa felszólította a pártszervezetekat, hogy továbbra is fej lesszék a szovjet emberek hazafiságát, szilár dítsák a népek barátságának ideológiáját, neveljék a szovjet társadalom minden tag ját a nemzetköziség szellemében. A kommu nista párt harcra lelkesíti a szovjet embe reket — szocialista hazánk további felvirá goztatásáért, a szovjet társadalom erkölcsi, politikai egységének megszilárdításáért, a világ népei közötti együttműködésért és tartós békéért“ — fejezi be cikkét P. Fedo szejev. * A „Kommunyiszt“ 10. számába P. Szmir- nov, a leningrádi Kirov-üzem pártbizottsá gának titkára „A SzKP szervezeti alapsza bályzata és a kommunisták nevelésének feladatai“ címmel írt cikket. „A SzKP XIX. kongresszusa által elfoga dott alapszabályzat pártunk hatalmas szer vező fegyvere a kommunizmus győzelméért vívott harcban. Óriási mozgósító és szer vező erő, amely előmozdítja a pártmunka sokkal magasabb, olyan színvonalra való fej lődését, amely megfelel a SzKP előtt jelen leg álló feladatoknak. Az alapszabályzat — a kommunistáknak mint a párthatározatok teljesítéséért küzdő aktív politikai harco
