Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 9. szám - Dusan Ruppeldt: A külpolitika osztályjellege és funkciója / Nemzetközi kérdések
ge és jellege megértésének kulcsa az a tény, hogy a kapitalizmus világa ma az ál talános va ság időszakát éli. Lenin bebizo nyította, nogy a kapitalizmus a század ele jén az imperializmusba ment át, vagyis abba az időszakba, amelyet öt alapvető vo nás jellemez: l. a termelés és a töke össz pontosítása elérte a teljes monopolizálás fo kát, a monopolok döntő szerepet visznek a gazdasági életben, 2. a financiális tőke ki alakítása, 3. árukivitel helyett tőkekivitel, 4. a tőkések nemzetközi monopólszövetségei- nek kialakítása, 5. az a tény, hogy a kapi talista országok között befejeződött a világ felosztása. Az első világháború és főleg a Nagy Ok tóberi Szocialista Forradalom, amely az im perialista rendszertől elszakította a világ egyhatodát, kezdetét jelentette a tőkés rendszer eddig legnagyobb válságának, az általános válság kezdetét, amely máig tart és amely a második világháború után, Kí nának és a népi demokratikus országoknak felszabadulási után, valamint a gyarmati nemzeti felszabadító harc fokozódása után — még jobban elmélyült. Mi jellemzi to vábbá a legjelentősebb vonásokon kívül a kapitalizmus jelenlegi általános válságát? Belső vonatkozásban elsősorban az a tény, hogy nincs kihasználva az egyes kapitalis ta országok termelési térfogata, ami töme ges munkanélküliséget von maga után. Míg a Szovjetunióban 1929-től 1951-ig az ipari termelés majdnem tizenháromszorosára nőtt, addig az Amerikai Egyesült Államok ban, — amely a legfejlettebbiparú kapitalis ta állam — csak megkétszereződött és azt is csak a háborús konjunktúra segítségével érték el. Ez még jobban kiélezi a kapita lista rendszer további benső ellentétét, a munka és a tőke közti ellentétet. A kapi talista államok terme.ése fejlődésének érté kelésénél tudatában kell lennünk annak, hogy a termelés megkétszereződése az Egyesült Álamokban a legmagasabb emel kedés az összes kapitalista országok közül. Nagy-Britannia például ebben az időszakban csak 60 százalékkal, Olaszország valamivel több mint 30 százalékkal fokozta termelését, míg a többi kapitalista állam, mint pl. Franciaország, Belgium stb. az 1929 év, a kapitalista világ gazdasági válsága kitörését jelző év termelési színvonalán topog. Vala ki felhozhatná azt, hogy az Egyesült Álla mok és a többi kapitalista hatalom termelé se közti különbség érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy az Egyesült Államokat nem érintette a háború, míg a nyugateurópai ál lamok károkat szenvedtek. A népi demokra tikus országok fejlődésére vetett egy pillan tás azonban bebizonyítja, hogy ezt a kü lönbséget nem lehet háborús károkkal ma gyarázni. így például a népi demokratikus Lengyelország majdnem megháromszorozta termelésének háború előtti színvonalát, pe dig mindenki tudja, milyen borzasztó pusz títást folytattak a hitleri hordák Lengyelor szág területén, amelyet kétszer szántott fel a front. Mindebből nyilván va’ó, hogy az ipar fejlődésének lassú üteme, vagy teljes stagnációja jellemző a kapitalizmusra, amely ma az általános válság időszakát éli. A ha ditermelés lázas fokozása, az ipar militari- zálása sem állíthatta meg a kapitalista or szágokban a termelési mutátószámok csök kenését, ami a polgári szükségleteket ter melő ipar korlátozása következtében folyta tódik. A kapitalista rendszer ezen alapvető ellentétéhez hozzájárulnak a kapitalista rendszer általános válságának további ellen tétei. Ezek az ellentétek közvetlenül hatást gyakorolnak a nemzetközi politikára és ezért részletesebben fogunk velük foglal kozni. Amint már említettük, a második világháború elmélyítette a kapitalizmus ál talános válságát. Az imperialista rendszeren belüli egyenetlen kapitalista fejlődés még jobban kidomborodott a második világhá ború után és még jobban elmélyülnek az el lentétek a háborúban győzelmet arató im perialista államok, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, stb. között Ennek az ellentétnek az alapja a világ új rafelosztásáért folytatott harc. Mindez kife jezi a kapitalizmus általános válságának k1'éleződését a második világháború után. Végül is ehhez még hozzájárul az a tény, hogy az egységes világpiac szétesésével az imperialista államok csak csökkentett mér tékben érvényesíthetik hatalmukat a világ erőforrásai és a világ felvevő piaca fölött. Ebből az következik, hogy a termelés mu tatószámai a kapitalista államokban állan dóan és feltartóztathatatlanul süllyedni fog nak. Sztálin elvtárs az egyedüli, mindent átfogó világpiac szétesését és a két párhu zamos világpiac, az imperialista és a demo kratikus, — a Szovjetunió köré tömörülő — kialakulását jelölte meg a második vi lágháború legfontosabb gazdasági eseményé nek, amely megszabta a kapitalista világ- rendszer álta’ános válságának további el mélyülését. Tudatában kell lennünk annak, hogy az egységes világpiac szétesésével le hetetlenné vált az imperialista államok szá mára a népi demokratikus országok, a ha- ta’rrns Kína és sok szabadságáért küzdő volt gyarmati ország nyersanyag forrásait és felvevő piacait felhasználni. Az imperialista gyarmati rendszer válsá got él át, amely természetesen szerves része a kapitalista világrendszer általános válsá gának. Néhány számadat efínek alátámasz tására: Kínában például a háború előtt az imperialista államok külföldi beruházása elérte a 490 millió fontsterlinget. A kínai forradalom győzelmével az imperialisták visszavonhatatlanul elveszítették ezeket az erőforrásokat, ezt a hasznot. Továbbá, Nagy-Britannia 1938-ban a gyarmati orszá gokban befektetett tőkéből kamat, profit és osztalék címén 175 millió fontsterling tiszta hasznot nyert. 1948-ban ez a jövedelem 50 millióra, vagyis 125 millió fontsterlinggel csökkent. Hasonló profitzuhanás észlelhető a többi gyarmatosító hatalomnál is. És itt elérkeztünk a kapitalista világrendszer je lenlegi általános válsága egyik vonásának
