Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - A párt politikai és szervezeti munkája és a párt új alapszabályzatának tervezete. Klement Gottwald elvtárs beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciáján
Most, az államellenes összeesküvő központot ártalmatlanná tettük. A november végén lefolytatott nyilvános bűnper leleplezte ennek az áruló összeesküvő bandának egész gyalázatosságát, aljasságát és alattomossá gát. Népünk feszült figyelemmel kísérte ezt a bűnpert és szenvedélyes gyűlölet töltötte el az árúló gazemberek ellen. Ez kifejezésre jutott abban is, hogy a per folyamán több, mint 10.500 határozat és nyilatkozat érkezett lakosságunk minden rétegéből, amelyekben a leleplezett gonosztevők szi gorú megbüntetését követelték. Ez be is következett. A törvénynek, az igazságnak és a nép akaratának eleget tettünk. Ezzel azonban a dolog nem zárul le. Az esetből elsősorban le kell von nunk a szükséges tanulságokat a jelenre és a jövőre nézve, másodszor pedig kitartó munkával ki kell küszöbölnünk a súlyos károkat, amelyeket ez az ötödik amerikai hadoszlop okozott. Nem ismétlem el mindazokat a tényeket, amelyek a per folyamán nap világra kerültek. Pusztán egyes kérdésekkel akarok foglalkozni, amelyek talán közelebbi magyarázatra szorulnak. , Egyesek azt kérdik : „Miért folytatták az árulók aknamunkájukat ilyen sokáig?” Ennek néhány oka van. Elsősorban: a felszabadulás után, 1945 májusától 1948 februárjáig a párt vezetőségének a figyelme főleg a nyílt reakció mesterkedéseire irányult, mert jól tudtuk, hogy reakciós állam csínyt készít elő, meg akarja ismételni az 1920. évet, meg akarja fosztani a népet mindattól, amit a felszabadulás hozott magával és ismét kapita lista igába akarja dönteni a köztársaságé ..Abban az időben minden kockán forgott. Akkoriban ez volt a legifőbb és Közvetlen veszély és visszaverésé től függött minden további lépésünk. 1948 februárja beigazolta, hogy a párt vezetősége helyesen járt el, amikor fő figyelmét erre irányította. Szlánszky árúló bandája viszont ezt arra használta fel, hogy a párton belül kiépítse és kiszélesítse összeesküvésének hálózatát. Mialatt a párt vezetőségét és az egész pártot teljesen lefoglalta a nyílt reakcióval vívott küzdelem, amelyben a népi demokratikus Csehszlovákia létéről vagy nem létéről volt szó, az árúló Szlánszky a párton belül újabb amerikai ötödik hadoszlopot szervezett, a reakció és az imperializmus újabb tartalékát. Ma már tudjuk ezt, de akkor még nem tudtuk. Továbbá: a februári reakciós puccs tönkreverése után a kommunista párt uralkodó párt lett. A nyíltan reakciós elemek nagy részét kiakolbó- lították. A párt a közélet minden szakaszán magára vette a felelősség egész terhét. A vezető helyeken lévő párttagok felelőssége is megnöveke dett. Munkájukban többé nem hivatkozhattak arra, hogy reakciós főnökeik vagy reakciós környezetük elgáncsolni igyekeznek őket. Ilyen körülmények között a pártvezetőség aránylag gyorsan nyomára jutott az első fő árú lóknak és szabotálóknak, akik zsebükben pártigazolványt hordtak. Az előbb mondtam, hogy ezeknek a rongyembereknek az első csoportját már 1949-ben letartóztattuk. Ez azt jelenti, hogy amint a párt leszámolt a nyílt árulókkal és ellenséges ügynökökkel, fokozatosan hozzáfogott ahhoz, hogy leleplezze és ártalmatlanná tegye azokat az árulókat és ellen séges ügynököket, akik befurakodtak soraiba. Továbbá: a reakciós összeesküvők nagyon jól tudták álcázni magukat. Sohasem léptek fel saját „platformjukkal”. Nyíltan sohasem szálltak szembe a pártvonallal és a párthatározatokkal. Szemre „mindennel egye tértettek”. Munkaszakaszukon azonban elferdítették, „a maguk módján” hajtották végre a párthatározatokat, vagyis rendszerint kiforgatták őket. Kétkulaesosságuk, alávalóságuk egyszerűen határtalan volt. Továbbá: az áruló összeesküvők leleplezését az a körülmény is megne hezítette, hogy igen kiterjedt hálózattal rendelkeztek. A pártban elfoglalt pozícióikból autoritativ és diktátori módszerekkel elfojtották az alulról
