Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 6. szám - Szőke József: A föld és az ember keletkezése kiállítás Bratislavában / Szemle
boszorkányüldözésekhez, amelyek folyamán az egyház sok szerencséden, ártatlan embert, kínzott halálra. Sokan még ma is azt hiszik falun, hogy porból terem a bolha, piszokból a tetű, iszap ból a békák. Ezeknek a babonás hiedelmek nek a gyökere a XI. századba nyúlik visz- sza, amikor még azt hitték, hogy fán terem a liba, a kacsa, sőt egyesek azt állították, hogy Indiában birkafákat is láttak. Sok toll forgató nem átallótta mindezt úgy elmonda ni, mint saját személyes tapasztalatát. Nem egv ember még ma is azt hiszi, hogy élet állandóan keletkezik önmagától. Nem tudják elképzelni, hogy honnan kerülnek a férgek ezrei a rom’ott húsba, amikor előző nap még egyet sem láttok benne. Pedig élet ma már nem keletkezik önma gától. A tudomány állítása szerint ma hiá nyoznak földünkön azok a természeti felté telek, hogy élet ke1 étkezhessen és ez termé szetes is. Ma élőlény csak élőlényből szár mazhat. De hogyan keletkezett az első élet a föl dön? Élettelen anyagból í A kiállítás tobda- nagvságú atomrekonstrukciói. egv méter nagyságú sejt fényképei arról gvőzik meg az embert, hogy az elemek saiátos kevere dése folytán, vegyi úton. kedvező viszonyok között keletkezett az első parányi kis élő lény. Már a föld kialakulásakor meotalálhattuk mindazokat az anyagokat, amelyekből a mai élő anvag összetevődik. Minden élőlénynek alkotórészei a szén, az ammóniák stb. már akkor is léteztek és fehérjékké egyesültek, amely első létezési formája az életnek. Hogy hogyan jöttek létre ezek a fehérjék, arra a kiállítás a szovjet tudomány eredmé nyeire támaszkodva, kielégítő feleletet ad. Ez a folyamat vegyi úton zajlott le és való színű, több évezredig tartott. Abban az idő ben földünk arculata még egészen más volt. A földkéreg még meleg volt és a tenge rek forrók. Ezek a viszonyok tették lehe tővé az élet keletkezését és az élet létre is jött. A többi bolygón az éghajlati viszonyok mások — ezért élet rajtuk nem keletkez hetett. domány szülöttei. Tíz homunculus nyüzsgött az ámuló titkár szeme előtt: egy király, egy királynő, egy építész, egy barát, egy bá nyász, egy apáca, egv szeráf, egy lovag, egy kék és egy vörös szellem. Mindegyiket külön-külön lombikokba dug ták és gondosan lekötözték marhahóiyaggal. Még viaszpecséttel is lezárták, nehogy a kis békaemberkék kiszökhessenek. A lombikokat aztán kihordták a kertbe és beásták a trá gyadombba, ahol négy álló héten keresztül locsolták őket valamilyen titokzatos folya dékkal. Az eredménv meglepő volt. A kis emberkék nőni kezdtek és már kiütközött rajtuk jövendő életük egy-egy jellemző vo nása. Igv például a király nagv meglepetésé re a gróf kiszökött a lombikból és a király nő lombikjának Decsétjét kezdte feszegetni. Hogy aztán mi történt ezekkel a kis ember kékkel, arról a napló hallgat. Ilyen volt régen a világ és az unatkozó grófok, királyok így igyekeztek megoldani az élet és az ember életének kérdéseit. Voltak azonban már az ókorban olyan tudósok, kü lönösen a keleti országokban, akik minden erejükkel igvekeztek megismerni az ember szervezetét, hogv segítségére siessenek az emberiségnek a betegségek elleni harcban. A nagv tudósok, kezdve az ókortól, végig a középkoron mindanvian tudományos ala pon igyekeztek megoldani az ember szárma zásának kérdését, de ez csak Darwinnak si került kielégítő formában. Darwin állítása szerint az ember hosszú fejlődés eredménye képpen majomból alakult ki. Százszámra so rolta fel bizonvítékait arra. hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki. Kezdve az ember csökevénveitől, testalkatától, koponva- és agyvelőalkatáig, vércsoportjáig, minden azt bizonyítja, hogv az ember legközelebbi rokona a majom. De abban Darwin is téve dett, hogy az ember csak egyszerű, de hosz- szú ideig tartó fejlődés eredményeképpen jött létre a majomból. Kellett, hogv ez a fej lődés ugrásszerű legven valamilyen döntő tényező hatása alatt és erre a tényezőre En gels mutatott rá. aki kifejtette, hogy az em bert a munka tette emberré. A kiállítás gazdag anyaga felsorolja mind azokat a bizonyítékokat, amelyeket a tudo mány feltárt az ember származására vonat kozólag. Kezdve az első parányi élőlényektől az ember sokszázmillió év fejlődésének ered ménye és koronája. Már az első majomem ber is alapvetően különbözött a majomtól, mert szerszámokat kezdett készíteni és élel me megszerzése közben használni. A szerszá mai egyszerű kődarabok, amelyeket a szik láról pattintott le, keze még durva és közel áll a majoméhoz, de már dolgozik és két lá bon áll. A munka volt az. amely állandóan finomította kezét és csiszolta agyát. Érdekesek az ősemberek e’ső művészi al kotásai. Ezek az alkotások hűen tükrözik gondolatát, világszemléletét, amely durván realisztikus volt. Az első szobrocskák alkotói a testnek azokat a részeit domborították ki, amelyek szerintük döntő jelentőséggel bír tak életükben. A barlangfesíménvek hatalmas mammutjainak rajzán k domborították az Igen értékes része a kiállításnak az ember származásáról szóló rész. A középkorban nemcsak életet akartak elő állítani, hanem mesterséges embert is pró báltak készíteni. Egy Paracelsus nevű orvos a XVI. században pontosan leírta, hogy ho gyan kell laboratóriumban embert előállíta ni. Azóta sokan próbálkoztak vele, de eddig senkinek sem sikerült, azaz egyszer mégis sikerült, amiről hűen beszámol egy Kämme rer nevezetű grófi titkár. 1773-ban történt ez az eset. A napló szerint a gróf olaszor szági útja során megismerkedett egy bizonyos Geloni nevezetű abbéval. A két rokonlélek hamar összebarátkozott és bezárkózott Geloni titokzatos műhelyébe, ahol öt álló héten ke resztül éjjel-nappal feszegették az élet tit kát. A kitartó, szívós munka sikeres volt: Egy napon a lombikokban megmozdultak a tu-
