Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 5. szám - Varga János: A vallásos világézet és az egyház a kapitalista kizsákmányolás szolgálatában
terméke. A történelmi kutatások világo san bebizonyítják előttünk, hogy az em ber fejlődésében volt egy korszak, amely ben fejlettségi foka egy síkon mozgott a legfejlettebb majomtípus fejlettségi fo kával. Világosan látjuk azt is, hogy az ember fejlődésében milyen szerepet ját szott a munka, ame'y tu aj dónké,ppen az embert emberré avatta. A munkaeszközök készítése, azoknak fejlődése és kihatása az agyra, döntően befolyásolta az embe ri értelem kialakulását. A történelem te hát régen rácáfolt, arra a vallási taní tásra, amely a tökéletes paradicsomi em berről beszél. Ugyanakkor rácáfolt arra a bibliai tanításra is, amely ezt mondja: „a munka Isten csapása az emberre“. Azok az emberek, akik ezt állítják, nem gondolkodnak azon, vájjon mi lett vol na a majom fejlődési fokán álló „em berből“, ha nem tudott volna termelőesz közöket előállítani, mégha a termelöesz. köz a legprimitívebb is volt, pl. egy fa ág, mellyel élelmét szerezte. Ha ez így lett volna, akkor bizonyos, nem volna semmi, ami az embert kiemelte volna az állatvilágból. Miért tagadja a vallásos világnézet és a burzsoa filozófia min dennek dacára az anyag állandó fejlődését és mozgását, mint a természet fejlődé sének a apját? Világos, azért, hogy ez zel igazolja az osztályelnyomás öröktől _ valóságát és örökkévalóságát is. Tudjuk azt, hogy a természet törvényeinek fel ismerése az alap, az út a társadalom tör vényednek felismeréséhez. Ez pedig nem érdeke a kapitalizmusnak. Nem lehet ér deke, hogy az emberek felismerjék azt, hogy az emberi társadalom az Ősközösség társadalmától, a rabszolga, feudális és kapitalista társadalmon keresztül a terme lőerők állandó fejlődésének hatása alatt feltartóztathatatlanul és törvényszerűen megy előre a szocializmus, a kommuniz mus felé. A vita eldöntése tehát semmi vel sem nehezebb, mint bármely más tu dományos probléma megoldása. Hogy a két világnézet között mégis állandó vi ta folyik, az annak tudható be, hogy a világnézetek mögött osztályok állanak a maguk osztályérdekeivel. Az egyik olda lon áll a kapitalista osztály az idealista világszemlélettel, a másik oldalon a pro letariátus és annak pártja, a lenini-sztá lini újtípusú párt, mely fel van fegyve rezve a dialektikus materializmus világ- szemléletével. Ha az osztályharc szemszögéből néz zük a két világnézet arcát, nem nehéz el dönteni, hogy egy-egy osztály nem érdek- te’eruül védi az ideaista, vagy materia lista világnézetet. Vájjon az imperializ- rrfcis, melynek főcélja a maximális profit elérése a munkásosztály nyomorbadönté- sével, a gyarmati népek kizsákmányolá sával és a háborúk szításával, érdektele nül támogatj a-e minden erejével a val lásos ideológiát? Feltétlenül nem, hanem taszi ezt azért, mert ez az ideológia elő. segíti céljának, a maximális profitnak az elérését. Ezzel gúzsba akarja kötni az emberek gondolkodását, azt akarja, hogy a munkásosztály ne a saját, hanem a ka pitalista fejével gondolkozzon. És vájjon a szocializmust építő orszá gok, élükön a Szovjetunióval, melynek cél ja az ember anyagi szükségletednek ma ximális kielégítése a természetelleni fo kozott harccal, talán véletlenül áLnak a materializmus talaján? Világos, hogy nem, hanem azért, mert ez a világnézet segíti felfedezni a természet és a társadalom törvényeit, szabaddá teszi az embert, segít olyan embert formálni, akin nem úr töb bé a félelem, mert csak egy testileg és le.kileg szabad ember tud nagyot és me részet o-kotni, mint ahogy a szovjet em ber példája mutatja napjainkban, akik nek munkája révén megváltozik a ter mészet képe, az ember anyagi jólétének maximális biztosítása érdekében. A fentiekből az következik, ha a két világnézet mögött osztályerök és osztály érdekek állnak, akkor a vita csakis az osztá ynélküri társadalomban fog befeje ződni, ahol már nem lesznek ellentétes érdekű osztályok. Nagy é3 elszánt harc ez a két világnézet, a materializmus és az idealizmus elméletének küzdelme. És ha az idealizmus elleni küzdelemben tu datosítjuk magunkban azt, hogy ouyan romboló elvekkel á-lunk szemben, melyek a legmélyebb gyökereket eresztették a burzsoá társadalom tanítása révén a tö megek között, akkor tudnunk kell azt is, hogy ez a harcunk csak akkor lesz ered ményes, ha kultúrpolitikai munkánkban rendszeresen foglalkozunk a természettu domány kérdéseivel és a társadalmi fej lődés törvényszerűségével. Amikor állan dóan és kíméletlenül leleplezzük a töme gek előtt a klerikális reakció minden ak namunkáját és népellenes cselekedeteit, tudatosítanunk kéri ugyanakkor azt is, hogy mindezt azért tesszük, hogy az em bernek új hitet, a szocializmusba vetett hitet adjunk, mert a tömegeknél a vallá sos ideológiát pótolnunk kell egy más, egy jobb ideológiával. A vallásos elmélet tehát haladásellenes és ugyanazt a cé.t szolgálja, mint a kul túra bármely ága a kapitalizmusban: az osztályharc fékezését és a kizsákmányolás fokozását. A vallásos elmélet hirdetése te hát módszer arra, hogy a kapitalizmus biztosítani tudja a maga számára a ma ximális profitot. Ebből a célból támogatja a magas egyházi hierarchia misszionáriu sain keresztül a féktelen gyarmati ki zsákmányolást és türelemre szólítja fel az éhező gyarmati népeket egy menny országbeli élet gyönyörének kecsegtetősé vel. Az egyház az osztálybéke hirdetésével párhuzamosan vallási harcokat is provo kál az egyes vallások között, ami vég eredményben nem más, mint kísérlet arra, hogy a tömegek figyelmét eltereljék a központi kérdésről, az osztályharcról.
