Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Egri Viktor: Hűség (IV.)
Kósa (a bódéba siet telefonálni). Halász: Mit akart Kutny mérnök magától. Miért járt a gépházban? Brunner: Figyelmeztetett, hogy egy segédgépalapot jobban meg kell erősíteni. Halász: Csak azért jött? Brunner: Ezért. (-Hirtelen megérti, hogy Halász Kutnyt veszi gyanúba) Nem, Ha lász elvtárs, téved! ... Kizártnak tartom, hogy ő tette volna... A mi em berünk. Halász: Eddig én is azt hittem.. . Brunner: De kérem, szóba se jöhet. Halász: Miért gondolja, 'hogy nem ö tette? Brunner: Láttam, amikor bejött. Minden lépését láttam. Ott se volt a motor mellett. Halász: Akkor ki tette? Szellem nem ejtette a motorba... Ki volt magán kívül a gépházban, hogy a szovjet elvtársak elmentek? Brunner: Senki! .. . Azaz mégis! ... (Mintha világosság gyúlna az agyában.) Egy csőszerelő brigádos. Halász; Furda? Brunner: Igen, ő van hozzám beosztva... Ott pepecselt végig... (Egyre nagyobb izgalomba jön.) A Krisztusát! . .. Hogy erre nem gondoltam mindjárt. Senki más nem járt a motor mellett... Rögtön előteremtem azt a latort! (Kisiet.) Halász (egészen kábult): Hogy valaki közülünk! Munkás! ... És ilyen szörnyű áru lásra vetemedik. Ilyen gaztettre! ... (A bódéból kilépő Kósához.) Hallja, Tóni bácsi! Alighanem Furda tette! Kósa: A brigádos! Ez lehetetlen. Halász: Én is ttízbe mertem volna tenni a kezem érte. Holéczy: Minél nagyobb a lator, annál körmönfontabb. Halász: Tönkre tenni hónapok verejtékes munkáját! Hát ember, aki ilyet csinál? ... Fenevad! A testvérei ellen acsarkodó fenevad! Holéczy; Alatomosabb a fenevadnál.. . Ez az ember nagyon hideg ésszel kiszámított mindent. . liősa: Mit mond? Holéczy: órákba telt volna, míg a papír szétrázódik és a holttérbe kerül. Kósa: a motor nem törött volna össze rögtön? Holéczy: Nem hát!... Csak amikor a szovjet elvtársak már átvették a hajót és már úton van. Kósa: De hiszen ezzel .bemocskolta volna az egész üzemünk becsületét. Halász: Az egész munkásosztályét... az egész országét! Holéczy: Nyilván ez volt a titkos szándék... Nem közönségesen ártani. Halász (elkeseredetten): Mi a lelkünket fúrtuk, kalapáltul? és faragtuk belé... Ne kik meg az kell, hogy mindez puszta szédelgésnek tűnjék. Ez a versengés, a szocialista termelés, az egész munkánk ... Holéczy: Nyugalom, Halász elvtárs. . . (Szirénabúgás jelzi a szünet végét. Hirtelen felgyúlnak a villanylámpák. A Varga csoport tagjai ott vannak már a kö zelben. Valamit sejtve várakoznak, egymás közt összesúgnak, nem fognak bele a munkába.) Mária (a háttérbe megy a forrasztó sisakjáért). Mikola ( jön. Szélesvállú, tömzsi vasgyúró. Civil ruhában van. Két szürkeruhás üzemi őr bukkan fel mögöttük). Kósa: Munkára, fiúk! Ne ácsorogjatok! (Nyomban körülfogják.) Gábor: Mi történt. Tóni bácsi! Mikola (odaér Halászhoz): -Semmi feltűnést, elvtársak! (Minden munkaelőkészület megáll.) Halász; Intézkedj, Mikola elvtárs, 'hogy egy lélek se hagyja el a gyár területét. Mikola: Már megtörtént. Brunner (jön a hajó felöl Furdával): Itt a szép madár! Furda (elkeseredett, döbbent arccal megáll és szétnéz): Mit akarnak tőlem? (Nem érti meg a helyzetet. Bhuinerre néz.) Miért hurcolt ide? Brunner: Majd megtudod! Mikola: Gyerünk az irodába! (Az örök Furdá mellé állnak.) Furda (kezdi felismerni a helyzetet): Egy lépést se megyek tovább! Mikola (int az ölöknek): Gyerünk! Furda: Mondják -itt a szemembe... az elvtársak előtt... Ki mer engem vádolni! Halász (nem tudja türtőztetni magát): Te gazember, még pofázol ? Furda (ökölbe szorult kézzel egy lépést tesz Halász felé): Hallgasson! Halász (fékezhetetlen indulatában akiét emelve rárohan Furdára): Te... te pat kány! Mikola (eltépi Halászt Furdától. Furdát a két üzemi őr vaskézzel lefogja). Furda: Eresszetek! Halász (magánkívül, a szavak szinte a torkára fúlnak): Elvtársak, nézzétek!... A hűségűnket akarta megcsúfnkú . . A hajót elpusztítani. amikor már úton vasa.
