Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 2. szám - Blaskovics József: Nazim Hikmet az igazság és a béke harcosa
Dr. Blaskovics József i Nazim Hik met az igazság és a béke harcosa Názim Hikmet az emberiség jobb jövőjéért foly tatott harc egyik legkiválóbb, békedíjjal kitüntetett harcosa. Az igazság győzelmébe vetett rendíthetet len hite és kérlelhetetlen küzdelme hazájáért és harca a világ reakciója ellen még legnagyobb ellen ségeiben is nagy tiszteletet ébresztett. A harcos évek folyamán barátainak tábora, a béke és haladás bará tainak tábora sokmilliós tömeggé növekedett. Názim Hikmet mint élénk szellemű ifjú hamar észrevette, hogy a török nép tömegei nyomorognak, míg a pasák pompában és fényűzésben élnek és ko molyan érdekelni kezdték őt a társadalmi és nem zetgazdasági problémák. Az első világháború után ez az érdeklődése még jobban növekedett, mert fel ismerte, hogy a kizsákmányolt török nép a feuda lizmus lerázásával nem szabadult fel, sőt ellenkező leg' az ébredő burzsoá nacionalizmus hihetetlen nyomorba taszította, amelyet fokozott az imperia lista hatalmak tülekedése a Törökország feletti ha talomért. Ez a felismerés Názim Hikmetet tollal való harcra serkentette. A Nagy Októberi Forradalom és a szovjet nép győzelme Törökországban is nagy visszhangot kel tett, annál is inkább, mert az azerbajdzsáni és a többi törökök már a Szovjetunió oldalára álltak. Ebben az időben Názim Hikmetnek már szilárd ál láspontja volt. Űgvhogy mikor 1919 év végén híre érkezett, hogy Anatoliában Zöld hadsereg néven szervezkednek a török forradalmárok, elindul Ana- tóliába. Ez az út ideológiai fejlődésére nagyon fontos volt. Megismerte az éhező török falusi tömegeket, megszerette őket és költőjük lett. Názim Hikmet véglegesen szakít osztályával. A puszta földön alszik, mint a kizsákmányoltak és ül dözöttek és gyűlölettel néz a fényűző palotákra, amelyekben a kizsákmányolok élnek mint ahogyan ezt szépen megírja egyik költeményében, (Dal uta zásaimból). Ezalatt a helyzet Törökországban rosszabbodik. Törökország Kommunista Pártjának megalapítóját, Názim beit. aki 1920 szeptemberétől belügyminisz ter volt Kemál pasa kormányában, ügyes intrikák kal eltávolítják és megkezdődik az irgalmatlan harc a Zöld hadsereg ellen Ilyen körülmények között a költő, aki minden áron segíteni akar a dolgozó török népen, elutazik Batumon keresztül Moszkvába, ahol az egyetemen szociológiát, nemzetgazdaságtant és irodalmat tanul. Megismerkedik Vlagyimir Maja- kovszkíval és az ő hatása alatt elhagyja a hagyomá nyos formákat, harcias verseket ír népies és szabad verseléssel. Költeményeit a haladó török folyóira toknak küldi. A marxizmus klasszikusainak lelkes követője lesz, mint ahogyan írja: Költő vagyok villámalakú verseimet fütyörészve az utcákon a falakra rajzolom . . . Költő vagyok a verselést jól értem i legkedvesebb költeményem Engels Anti Dühringj e . . . Költő vagyok annyi verset írtam, mint amennyi eső esik egy évben . .. De mielőtt főművem írásába kezdenék kívülről (emlékezetből) tudni akarom a Tőkét. Költészetének tárgyát a szovjet nép országépí tési erőfeszítéséből meríti, amiről tanúskodnak a „Napot legyőzők dala", „Félbemaradt tavaszi vers“ és a többi abból az időből való versei. De nem elég szik meg ennyivel. Hazájának proletár tömegeit harcra szólítja fel, ostorozza Törökország burzsoá társadalmi rendjét és ezzel óriási népszerűségre tesz szert Tudja ezt a török kormány is és ezért — tá vollétében — tizenöt évi fegyházra ítélik kommu nista propaganda terjesztése miatt. A felbőszült köz vélemény, az ezrével küldött tiltakozó levelek és táviratok arra kényszerítik a bírákat, hogy az Ítéle tet három hónapi fegyházra enyhítsék A költő hő siesen hazatér, hogy büntetését leülje és hogy még nagyobb energiával harcolhasson a dolgozók jogai ért és igazságáért. 1929—1930 években négy verses kötetet ad ki. amelyek teljes forradalmat jelentenek a török költészetben. Egy verséért, amelynek címe „Város, mely elvesztette hangját“, a török kormány, mely megkezdte Názim Hikmet ellen az intrikákkal való harcot, bebörtönözte a kiadót. Názim Hikmetet nem lehetett megfélemlíteni. A következő évben új könyvei jelennek meg. Az üldöztetés 1933-ban tetőfokát érte el, meg indult a bírósági eljárás a költő ellen kommunista propaganda terjesztése miatt. Öt esztendei börtönre Ítélték, de szerencsére általános amnesztia következ tében a költő a büntetés letöltése előtt kiszabadul. Üjabb költeményeket ír és két drámát („Koponya“,
