Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Dénes György: Álmomban láttam a jövőt - Dénes György: A híd karján egy lány könyökölt - Bábi Tibor: Mint elszánt sereg - Bábi Tibor: Mocorogsz, hánykolódsz - Bábi Tibor: Ars poetica
cseh proletariátus öntudatos, a történel met irányitó csapattá nő. De nemcsak a cseh munkásosztály megacéiosodását lát hatjuk itt, hanem az egész cseh társada lom ellentmondásokkal teli képét. A „ Bány ászbaOladá"-bán amely most je lenik meg1 magyar nyelven. Majerová a cseh munkás tipikus alakját rajzolja meg egy kladnói 'bányász személyében, Oki az 1900-as évek sztrájkjai után kénytelen külföldre menni. De 1918-ban hazajön a köztársaságba, mert azt hiszi hogy meg változik a dolgozók élete is. De hatalma sat téved. A burzsoázia kezébe kaparintja a hatalmat és a munkát kereső bányász nak csak egy rossz grammofant juttat, hogy mint koldus fejezze be nyomorait éle tét. A „Bányá3zballadá"-ból reális képet kapunk a München előtti burzsoa köztár saság politikájáról, amely a munkásosztály legjobbjainak életét tönkre tette és koldus botra juttatta a Hudeček ezreit Az a szomorúság, ami ebből a könyvből árad, nem szánalmat vált ki az olvasóból, ha nem gyűlöletet a régi világ ellen, és épí tő lelkesedést az új világ megteremtésé hez. öt évvel ezelőtt Gottwald elvtájra töb bek között ezt írta Majerovának: „Ne felejtsd éi, hogy müvedet, amely nagy és gazdag, nem tekintjük befejezett nek. A kladnói szirénák a régi forradalmi K’aidnót ma nem az urakra való robotba hívják, hanem építőmsumkáiba a népért, az új köztársaságért. És a Sziréna, e második kötetének megírása is Marie Majerovára vár". És Majerová meg is fbgja írni a „Szi réna" második kötetét. Felszabadult, bol dog dolgozóink életéröl, akiknek a mun ka már becsület és dicsőség dolga. Bizta tó jel erre nemrég megjelent elbeszélés- kötete, ,.A villám útja" Álmomban láttam a /övöt Álmomban láttam a jövőt. Sivó homokon tenger táncát, s a búzatáblák végtelen, mélyen pihegő drága láncát. A szelíd égen felleghabok játszottak, mint a gyermekek s kerekszemű picike lányom kertünkben ibolyát szedett. A Dunán apró habok úsztak, mint sok, sok ezüst kis virág, amíg a hídon átdübörgött súlyos szívével a világ. A híd karján egy lány könyökölt, nézte a csendes, nagy vizet s tudtam ő már a jövő lánya, szeméből tavasz integet. Mocorogsz, hánykolódsz sokáig, zizeg a szalmazsák alattad. Anyádra gondolsz, s egy leányra, míg a csönd el nem altat. Anyádra gondolsz, g egy leányra. Álmodban is csak őket látod, s holnap már könnyebb lesz emelni nehéz lapátod ... A hid karján agy lány könyökölt Dénes György: Dénes György Ars poetica írj igazat! írj egyszerűen, hamis póz és pátosz nélkül. Versed magától megszépül, s olyan lesz, mint a fiatal fa, mely éi, virágzik, nap felé tör, akkor is, ha nem akarja... (HUKO, 1951 október 1.) Mocorogsz, hánykolódsz Józan fényével hogy ránkvirrad a nap az álomnál is szebb, fényesebb álmot ad... Munkába indulunk, úgy indulunk el, mint elszánt sereg, ha győztes csatára menetel... Mint elszánt sereg (HUKO 1951 szeptember 28.) Bábi Tibor:
